Oldalak

2010. január 25., hétfő

Rengeteg munka, rengeteget szereltem




Nem tudtam, mit fogok előhalászni mára. Végül megtaláltam ezt a baksi képet, mely a Lekvásfőzés c. kép párja. Pár perc különbség lehetett a két kép elkészítése között. Szeretem ezt a fotót és most időt szakítottam rá, hogy elgondolkodjak azon, hogy miért is szeretem? A kód egyszerű. Gyermekkoromban számomra a munka látványa, végzése egyenlő volt a békével a teljes értékű élettel. Pedig éppen a rengeteg munkának köszönhetően gyakorlatilag nem találkoztam a szüleimmel. De az más ügy. Amikor a munka természetes elem életünkben, amikor van értelme és nem tesz minket tönkre, akkor a legtöbb ember elégedett lehet. Bármilyen munkára igaz ez, legyek művész, bankár, állatorvos, vagy bármi. Hogy ez a meglátás helyénvaló-e, az tök mindegy, mert igazából számomra csak annyi fontos belőle, hogy megértettem végre, miért dolgoztam életem legnagyobb részében többet az átlagnál? Mert szükségem volt rá, mert azt tanultam. Most más a helyzet. A munka kevesek számára jelent kiteljesedést, biztonságot és örömöt, mert értékét felváltotta a pénz (önmagában teljesen meghatározhatatlan) abszolút értéke. Mostanában nincs sok munkám, mégsem vagyok kipihentebb, de nincs is kevesebb pénzem. Bár sosem volt semennyi, úgyhogy ez nem nagy szó. Elárulom végre mindenkinek, hogy én egy tipikus barkácsoló típus vagyok, aki tavasztól késő őszig a kertben fúr(na)-farag(na). Jó nagy zaj lenne körülöttem és por, hogy ne halljam a világ egyéb zajait és ne lássam egyéb mocskait. Nincs kertem, nem barkácsolhatok, védtelen vagyok.

6 megjegyzés:

Unknown írta...

Hmm. Milyen érdekes, nekem egyszer az egyik tanárom, azt mondta, hogy a munka és a pénz teszi boldoggá... Nem igazán értettem, és mondta hogy ez úgy van, hogy szereti amit csinál(gitár tanár)egy nap minimum 8 órában tanít pénzt kap érte amiből jól megtud élni. Ezért nem ideges (otthon is tanít ezért a lánya aki négy éves és nagy havrom:) ott van a közelében). És ő tényleg boldog. De megnézem Apukám ő is boldog azt csinálja amit szeret, és jelentősen nyugodtabb mint Anyukám aki rühelli amit csinál ezért nem tud kibéklüni a dolokkal...
Én meg éppen összetojtam a lábam szárát mert gondolatom sincs hogy merre induljak majd. Dolozni akarok de olyat amit majd szeretek, mert ha nem magamat nyomorítom meg.

Lantos p. István írta...

Zsani. Csak azt csináld, amihez tehetséged van és amit szeretsz. Én sok-sok időt vesztettem, mert ezt a szabályt nem tartottam be.

Unknown írta...

Csak tudod az amiben azt mondják tehetséges vagyok arról az épp elméjűek le akarnak beszélni joggal, mások gőzerővel támogatnak. Másrészt engem mindig olyan dolgok izgattak amik tök jók, nagyon jópofák de nem biztosak. Meg valahogy úgy van ez nálam, hogy ha érzem hogy feladatom van akkor olyan vagyok mint egy igás ló. Bármivel megpakolhatnak, bármekkora súlyt rakhatnak rám csinálni fogom. Meg nekem kell hogy egy picit vezessenek. De ezer dolgot el tudnék még mondani de nem fárasztalak unalmas:).... A lényeg, nem tudom elképzelni a jövőm és csak az biztat hogy még van két évem a gimiben.

Lantos p. István írta...

Nehéz korszak :)

Marvin írta...

Posztodat olvasva mélyen megértelek. Nekem volt kertem, és elveszítettem. Majdnem ugyanott vagyunk...

Lantos p. István írta...

Marvin: hát nekem is volt kertem és én is elvesztettem, de az csak hab volt a tortán. Megértjük mi egymást :)