Oldalak

2010. január 4., hétfő

Rend


Vannak a felnőttek számára rutinszerű műveletek, amiket egy gyermek egész életére éles, tiszta képként rögzít. (Ennél fogok majd később még nagyobb közhelyet is mondani, most ennyire futotta.) Ilyen megmaradt kép bennem, ahogy apám borotválkozott vasárnap délelőtt, (volt egy érdekes pengeélező berendezése, amire annyira emlékszem, hogy le tudnám gyártatni) vagy nagybátyám cipőpucolása. Ez is jó régi kép, de azért nem gyerekkori, nem is a nagybátyám cipőpucolás után. Gyerekkoromban semmilyen szinten nem érdekelt a fotózás. Pláne nem 4-5 évesen. Ennek elmesélhetném az okát, de már írtam, hogy éltünk.
Ezt a fotómat még soha nem tettem fel semmiféle internetes galériába. Nem is nagyon foglalkoztam vele, de amikor elém került, mindig próbáltam újra megfejteni, hogy hová indulhatott ez az úr? Itt jöhetne egy látványos felsorolás, de mellőzöm. Rátok bízom. Annyit segítek, hogy nem a Mikulásnak volt az a két cipő kikészítve nyár derekán.

5 megjegyzés:

ajsa írta...

Ez is remek kép... az az arckifejezés! Ilyet még sosem csináltam, de végigolvastam és néztem a blogod és a képeket. Nagyon tetszik, örülök neki, remélem, még sokáig olvashatom. :)

Kék Paripa írta...

Suszternél járunk, és a képen egy távozó kuncsaft?

Lantos p. István írta...

Vagy egy kirúgott férj?

teverina írta...

Úgy érzem, könnyebb megfejteni a képet, mint bejutni, de nem adom fel.
Szerintem az úr olyan szegény volt, hogy már a cipóje mellett járt. Ezt szerette volna szerény, ám tisztelettudó módon a világ tudomására hozni.

Lantos p. István írta...

teverina! Szerintem ez a megfejtés!