25 éves képem kb. Békásmegyeri tél. Nagyon jó kis telek voltak ott ám! Nem olyan kis csenevész, fonnyatag latyakok, mint manapság, hanem igazi térdig érő havas, gazdag telek. Tehát az egyik kellék a sok hó. A másik egy fényképezőgép. A harmadik pedig az objektív elé feszített szitaszövet, vagy harisnya, aminek a közepén lyuk van. A lyuk méretével kísérletezni kell. Az így nyert effektszűrő egyszerre lágyít és dobja szét a fényeket, kontúrokat. Nagyon jó szórakozás, de lehet, hogy semmi értelme nincs. Olyan, mint az élet.
2 megjegyzés:
Egyik kedvenc képem tőled (meg az élet is az egyik kedvencem, annak ellenére, hogy lehet, tényleg nincs értelme:)
Azért tettem fel ezt a képet, mert gondoltam, hogy írsz valamit hozzá :)
Megjegyzés küldése