Oldalak

2009. december 9., szerda

A szégyenlős tűzcsap


Azt hittem, ma nem fogok mondani semmit. Tulajdonképpen nem is fogok. Két választásom volt mára: vagy ordítok senkinek sem tetsző és szimpatikus módon, vagy megőrzöm maradék önuralmamat és locsogok. Locsogok. Nagyon szeretem az efféle kis szokatlan jelenségeket. Feltehetőleg van egyfajta ritkán kitörő betegség, mely a benne szenvedőt arra készteti, hogy felöltöztessen köztéri objektumokat. Gondolom, a csomagolizmus ennek a betegségnek az elhatalmasodása az elmén, vagy legalábbis szembetűnő megnyilvánulása. A kabáttal felruházott tűzcsapot a Damjanich utcában fotóztam két éve, míg a gatyába rázott kandelábert legalább huszonöt éve kaptam le a Gellért hegy lábánál.

9 megjegyzés:

Marvin írta...

:)

Remélem, felépültél már az influenziából, s hamarosan tudsz ködöket is fényképelni.

Lantos p. István írta...

Igen, az influenza már a múlté. A köd meg a jövőé.

Marvin írta...

Mindenesetre szerintem akár ordíthatsz is, ez a Te blogod...

Minden jót, szép/szebb napokat!

Marvin írta...

S ha mégis ordítanál, "mi" majd diszkréten és megértően hallgatunk.

Lantos p. István írta...

:) Majd egy vödörbe ordítok, úgy vicces.

Marvin írta...

Hát akkor most jó éjszakát, szép álmokat, és majd szép ébredés Neked.

Marvin írta...

Se kép, se hang... Aggódom egy kicsit.

Lantos p. István írta...

Hang már van!

Marvin írta...

Rendben :) Csak így tovább!