Oldalak

2009. december 30., szerda

Fotózni veszélyes


Van egy jónevű, de kissé nagyot mondani hajlamos fotográfus ismerősöm, aki munkája során már több esetben volt életveszélyben pisztoly, vadásztőr, túrabakancs és még ki tudja hány gyilkos eszköz által. Nevet nem mondok, mert nem is illik, az is lehet, hogy igaz minden rémtörténet, amit hallottam tőle, bár hozzá kell tennem, hogy a látszat ellenére én mindig pontosan meg tudtam ítélni, hogy ki, mikor hazudik nekem. Sőt! Azt is pontosan tudom, hogy ki tudja, amikor hazudok neki! :) Érdekes dolog ez egyébként, hogy minden "művésznél" felfedezek valami nevetséges deffektust, ami azonnal kiábrándít. A művész szót idézőjelbe tettem. Megmondom miért: abban a pillanatban szűnik meg számomra valaki művésznek lenni, amikor ezt ő saját maga állítja magáról. Ilyenkor egyszerűen bezár nálam egy kapu. Nem arra gondolok, hogy egy festőművész plakátján azt látom, hogy az illető festőművész. Az rendben. De amikor ugyanez az ember úgy is mutatkozik be valakinek, hogy ő festőművész, akkor már zörren a zár. Ha pedig az illetőn azt látom, hogy gyakorlatilag kizárólag azzal van elfoglalva, hogy ő művész, akkor kész, vége. Lehetnék elnézőbb, megértőbb. Az is vagyok. Nem változik negatív irányba a róla kialakított képem lényegesen, csupán elkönyvelem magamban, hogy ő nem az, akinek gondolja magát. Ezzel sokan így vagyunk. Én is ismerem ezt az állapotot istenigazából. Sajnos. Azt hiszem, hogy az elején emlegetett ismerősöm azzal próbálja magára felhívni a figyelmet, hogy felsorolja meghökkentő kalandjait, melyek során az utcán akarták átvágni a torkát, vagy sírva akarták keresztül lőni, de végül nem tették. Gondolom, attól még nagyobb művész, hogy ilyen veszélyes a munkája. Pedig lehet egy kis igazság azért a meséiben, mert ki hinné, hogy a képen látható felelőtlenül szabadon hagyott fekete párduc a kép elkészítése pillanatában már készült bekapni a kezemet és exponálás után ezt meg is tette! Sőt! Le is nyelt teljes mivoltomban! De én végigmásztam, csúsztam bűzös emésztőrendszerén és végül kibújtam a fenekén, ahol még egy képet készítettem róla, de az sajnos alul-exponált lett. Hát hol máshol?

3 megjegyzés:

Unknown írta...

Milyen érdekes, hogy az aki igaz művész kikéri magának, hogy akát így is szólítsák hisz ő csak teszi a dolgát. De az aki nem tud valódi értéket felmutatni címek mögé rejtőzik. Van egy ismerősöm aki egyszer azt nyilatkozta hogy végig fut rajta az hideg ha leművészezik, pedig ő igazán megérdemli. Nekem erről egyik bölcs tanárom mondása jut eszmbe. Csak a sekélyes tudás dölyfös, az elmélyült ismeri fogyatékosságát ezért szerény.

Üveggyöngyjátékos írta...

Hááát Denhoda, lenyűgöztél! :)))

Ja igen, ne felejtsem, ha itt még nem mondtam.
Marvin voltam, de az az oldal lassan-lassan felszámolás alatt. Két új oldalam indul, az egyik ez, a másikról is bejelentkezem néha, ha épp ott leszek, mint Kék Paripa.
Láttam, hogy az Üveggyöngyjátékosra regisztráltál, köszönet!

Lantos p. István írta...

Sokoldalú vagy, csak össze ne keverjelek saját magaddal :)