Be vagyok havazva

Ha lehetne, most, ebben a pillanatban mennék a Párisi udvar tetejére fotózni! El ne olvadjon a hó keddig! Hétfőn marhaságok (szerződés aláírása reggel Budafokon) intézése. Nem hinném, hogy sikerül emberi időben feljutnom. Olvasom Dráni blogját és rájövök, hogy mit is csodáltam benne mindig. Be tudja osztani az idejét. Leírja a mai napját és az szellemi táplálékból másnak egy hétre elég, de még az is értelmiséginek számít bőven. Én meg... Reggel elhatároztuk Csillával, hogy a nagy munka után ma tényleg nagy rendet rakunk. Mondtuk, hogy valami nagy-nagy rendet kéne rakni. Az elhatározásra önmagában elment másfél óra és már indulnunk is kellett Baranyai Andrásékhoz, ahol igazán kellemes az ottlét, csakhogy egész napos nem evés után disznótorossal vigasztalódni elég álmosító dolog. Meg is volt a böjtje. Szikkatag, ólomnehéz pislogással vettem részt a társasági életben. Igaz, már odajutni sem volt egyszerű, mert a trolival rövid távolság gyalog hosszúnak bizonyult, főleg Emmácskával a nyakamban és sítalp nélkül. Felsővezeték és hószakadás. Holnap (illetve ma) meg WAMP. Tehát a fotózásnak megint lőttek, mert hát olyan leszek estére, mint a mosott kos. Nem olyan egyszerű ám kiszolgálni a kétpercenként érdeklődő vevőket. Az üzleti siker kedvéért (meg Csilla kedvéért is) kinyomtattam a Párisi udvaros tetőfotókat. Kicsit ropogósabbakká tettem a tónusokat, áttettem barnás-fekete tónusba és sikoltoztam gyönyörömben a nyomatok láttán. Remélem, hogy lesz hatása másokta is. Itt az egyik kép.