Léghajó

Ha már nemrég újszerű megközelítési módokat emlegette,, akkor illusztráljam is megfelelő képpel. Íme a léghajó (ill. "légyhajó", ahogy Zsani megjegyezte). Túl vagyok az év utolsó WAMP-ján. Egészen délig semmit nem vettek sem tőlem, sem Csillától, aztán összejött a holnapi albérlet árának jelentős hányada. Ez jó hír, ez maga a léghajó, ami a borongós, szürke lakótelepi égen fittyed. Sok megrendelés is történt, majd meglátjuk, hogy történik-e más is? Minden esetre annak nagyon örülök, hogy kezdem felfogni, hogy a húsz évvel ezelőtti koncepciótlan örömfotózást kezdi felváltani egy sokkal tudatosabb munkafolyamat. És ezzel talán be tudom pótolni a sok elvesztegetett évet.
A Párisi udvar tetején készült fotókból vett egy fiatal lány kettőt is, ami azért esett nagyon jól, mert kiderült, hogy ott lakik a házban! Sőt! A mamája pedig a Kodály köröndön lakik, ahol szintén mászkálok a tetőkre álmatlan nappalokon. Eleve mindig meg szoktam kissé lepődni, amikor valaki fotót vesz tőlem, hát még ilyen esetben.

Nagyon úgy tűnik, hogy ezt gőzerővel fogom csinálni újból, de apró gondot is jelent ez nekem, mert több sorozat is tervbe van véve, aminek inkább van köze a színházhoz, a mozgásművészethez, mint a belvárosi épületekhez. Kérdés, hogy meg tudom-e oldani, hogy felismerhetőek legyenek a képeim, valóban én fogom-e készíteni őket, vagy valaki más, aki meg akar felelni valakiknek, vagy valaminek? Lehet, hogy még erősítem, érlelem és rostálom magamban az ötleteimet.
Az itt látható fotóról annyit, hogy ez békásmegyeri kis lakásunk ablakából készült nagyon régen. Kicsi, de nagyon vidám, fényes lakás volt, szerettem. Tehát nem feltétlenül jellemző a kilátásra ez a marconizmus. Egyszer pl. Laár András egy komplett mini KFT koncertet nyomott a nyitott ablakunkban az új gitáromat kipróbálandó. Fel is jelentettek a lakók, meg nem is :) No, szóval egyszer kitekintvén ezt láttam meg. Aztán odébb tekintvén még vagy húsz ilyet. Léghajó verseny volt épp. Nem is tudom, van-e olyan képem, ahol több van? Az egyik balra húzódva el kezdett ereszkedni és láttam, hogy ez bizony földet fog érni akarata ellenére, de a sors akaratának megfelelően. Gép, lpcső, bringa, tűz! El is kaptam a Szentendrei úton őket, amint egy szántóföldön landoltak száz méteres új barázdát szántva. Szerencsére "személyi sérülés nem történt", de a magántulajdont néhol már akkor komolyan vették egyes helyeken, ezért a szántás körbe volt kerítve szögesdrótos kerítéssel. Segítettem átvenni a gázpalackokat, miegymást és rohantam haza filmet hívni. Majd nagytaok, vagy szkennelek róluk képet, ha megvan még a nega.