2010. január 25., hétfő

Rengeteg munka, rengeteget szereltem




Nem tudtam, mit fogok előhalászni mára. Végül megtaláltam ezt a baksi képet, mely a Lekvásfőzés c. kép párja. Pár perc különbség lehetett a két kép elkészítése között. Szeretem ezt a fotót és most időt szakítottam rá, hogy elgondolkodjak azon, hogy miért is szeretem? A kód egyszerű. Gyermekkoromban számomra a munka látványa, végzése egyenlő volt a békével a teljes értékű élettel. Pedig éppen a rengeteg munkának köszönhetően gyakorlatilag nem találkoztam a szüleimmel. De az más ügy. Amikor a munka természetes elem életünkben, amikor van értelme és nem tesz minket tönkre, akkor a legtöbb ember elégedett lehet. Bármilyen munkára igaz ez, legyek művész, bankár, állatorvos, vagy bármi. Hogy ez a meglátás helyénvaló-e, az tök mindegy, mert igazából számomra csak annyi fontos belőle, hogy megértettem végre, miért dolgoztam életem legnagyobb részében többet az átlagnál? Mert szükségem volt rá, mert azt tanultam. Most más a helyzet. A munka kevesek számára jelent kiteljesedést, biztonságot és örömöt, mert értékét felváltotta a pénz (önmagában teljesen meghatározhatatlan) abszolút értéke. Mostanában nincs sok munkám, mégsem vagyok kipihentebb, de nincs is kevesebb pénzem. Bár sosem volt semennyi, úgyhogy ez nem nagy szó. Elárulom végre mindenkinek, hogy én egy tipikus barkácsoló típus vagyok, aki tavasztól késő őszig a kertben fúr(na)-farag(na). Jó nagy zaj lenne körülöttem és por, hogy ne halljam a világ egyéb zajait és ne lássam egyéb mocskait. Nincs kertem, nem barkácsolhatok, védtelen vagyok.
Megjegyzés küldése