Oldalak

2010. június 28., hétfő

Kazinczy filmes verzió

No, gyors voltam és türelmetlen. Nem beszélek sokat, mert szétrobban a fejem, úgy fáj. Jaaaaaaaaaaj, de fáj a fejem, nem tudok még gépelni sem, annyira hasogat! Ennyire legutóbb a Don kanyarban fájt a fejem nekem. Istenem, annyira fáj a fejem, hogy már moccanni sem tudok. Húúúúúúúúúúú, a rohadt életbe, mindjárt kiserken az agyam a hajszálak végén. Jajajajajjjj! Ne fájjon már a fejem. De hát fáj... de még hogy!








3 megjegyzés:

Lantos Júlia írta...

ide még el kell menni

Lantos p. István írta...

Jól látod! Bármikor jöhetsz, amikor kedved van!

ORsi írta...

igazad van: egyértelmüen a filmes képek a (sokkal) jobbak. a hangulatot is sokkal jobban adják vissza, mint a digitális színesek. a színesek valahogy olyan irreálisnak mutatják a valóságot. a fekete-fehér-fil-képek pedig a realitást mutatják. (nem vagyok képzett kritikus, csak megrpóbálom szavakba önteni, amit a képek látványa ébreszt bennem, remélem valamennyire érthetö...)