Talált kép

Nocsak! Itt egy fotó, hogy miként is festett a látvány, amikor Hajmanszki Zolival és Beck Gyurival árultuk a fotóinkat a Vörösmarty téren 1989-ben. Kár, hogy kényszerűségből abba kellett hagynom akkoriban ezt a fárasztó, de mégis kellemes "piaci kofáskodást". Talán '90-ben kezdődött még olyan nehéz korszak életemben, mint most. A fotóárusítás megszűnt, nem sokkal rá ketten is átvertek, akiktől lakást akartam venni és még ez is átvert, aki az enyémet megvette végül. Másfél év albérlet két pici gyerekkel. Közben ellopták az egész fotósfelszerelésemet, a gitáromat meg el kellett adnom, hogy valamelyest lakható legyen az ürömi ház. Most meg eladom a lakásomat, mert az ürömi ház másként nem tudodtt felépülni, csak hitelből, adót is kellett fizetni és vettem egy közepes fotóscuccot, mert nem tudtam tovább létezni fotó nélkül. Három évig fizettem a törlesztést, most dőlt be. Megint nincs semmim. Még annyi sem, mint akkoriban. De van megint pici lányom és van megint fotóscuccom! És van két nagylányom is és van Csilla is. Mégis van valamim. Mindenem van!