Alkonyat

Igen mozgalmas napjaim vannak. Piró hazajött néhány napra Németországból nyelvvizsgázni, Juli pedig másnap utazott ugyanoda vendégdiákoskodni. Emma közben a jelenleg forgalomban lévő vírusok mindegyikét összeszedte... meg Csilla is... gondolom, hogy én is. A Párizsi udvar tetejére azért még egy vulkánhamus naplemente reményében felmásztam (semmi!), de lecsúsztunk Szalma Edit könyvbemutatójáról, holott rég tudtuk előre. Közzétett vészvinnyogásom hatására, vagy legalábbis azután eladtam egy képet és jött háromra megrendelés, valamint nagy örömömre megkeresett egy úr a Fővárosi levéltártól, mert úgy tűnik, tudnának mit kezdeni néhány fotómmal. Szóval valami értelme van annak, amit csinálok.

Kedves ismerősöm, aki mindig segít feljutni a P.U. tetejére olyan történeteket mesélt a fotózás végén a ház életéből, ami végképp megkelesztette bennem egy album kiadását. Laza, érdekes szöveg a fotózott házhoz kapcsolhatóan és jó képek. Nem kicsi munka, ha igazán jót akarok. Tíz év múlva visszatérünk rá.