2010. június 13., vasárnap

Kossuth téri tetők

Kezdem nem érteni a kéményseprőket. Hogy lehet az, hogy nem válnak idővel megszállott városfotóssá? Ma egy kedves ismerősöm jóvoltából ismét egy olyan tetőn járhattam, ahol kevesen. Amikor hazaértem, úgy másoltam be a képeket, mintha karácsonyi ajándékcsomagot bontogatnék remegő kezekkel. A képeket meg alkalmanként remegő lábakkal készítettem, de csak azért, mert vendéglátóm is lelkes fotós és olyan látványt nyújtott időnként, ahogy kiállt a tető peremére, hogy kezdtem attól megijedni, amit csinálok. Amikor Emmácskának mutogattam a képeket, megkérdezte: "Te hol vagy? Leestél?" :)






Természetesen csak ízelítő abból a csodából, amit ott fotózhattam. Olyan hőség volt, hogy a fényképezőgépemet nyugodtam használhattam volna vasalónak, de erős szél is volt egyben, úgyhogy különösebb agykárosodás nélkül megúsztam a délutáni tűzó napot. Felhó sajnos egy szál sem volt, de bízom benne, hogy azért lesz még az életben az is. Legközelebb reggel megyek, mert a Parlament akkor mutat magából valamit. Holnap veszek egy olyan cipőt, ami nem kínai és nem zsírzott bakelitből készült a talpa, mint a mostaninak. 

Megjegyzés küldése