Oldalak

2010. április 11., vasárnap

Péterfy

A Péterfy S. utcai kórházban születtem jó régen. Emmácska is ott született, ugyanabban a szobában, ahol én. Anyám ebben a kórházban halt meg, tehát számomra ez egy fontos, visszatérő helyszín. Az itt látható ház lehetett az egyik első látvány, amit én és Emma láthatott ebből a világból és az egyik utolsó kép, amit anyám láthatott.
Bejutva a házba néhány szép részletre figyelek fel, de az udvarba érve már az egész ház elvarázsol. Különösen a hátsó lépcsőház vesz le a lábamról. Földi halandó csak itt mehet feljebb. A földszinti lakó láthatóan belakta a lépcsőházat. Lépcsőházi ablakon én még függönyt nem láttam eddig.

Egy lakó jön utánam, fel a lépcsőn, de nem kéri számon, hogy mit keresek itt? Csak kérdi, hogy "Szép ugye?" Nekem szép, de neki biztos nem.  Egy néni napfürdőzik, amúgy csend van. Nem szól sehol rádió, nem veszekszenek és nem is nevetnek. A néni is csak ímmel-ámmal figyel engem.

Még gyorsan néhány kép és tűz a Keletibe. Utoljára még figyelmetekbe ajánlom ezt a kis kutyaól szerű egyedi építményt. Érdekes.  Ronda, de meghitt látvány.

5 megjegyzés:

ajsa írta...

Hihetetlen helyek vannak...

Piro írta...

Nagyon jo! Föleg az tetszik, hogy a lepcsöhazat is berendeztek, mintha a nappalijuk lenne: szönyeg, kisfotel, kepek stb... mokas!
Es ez a meghitt kutyaol is erdekes latvany, meg az erkelyröl lefonnyado tacsko-darazs arcu öreg neni... jo, hogy mindezt megörökitetted...a mi kis Budapestünk...hmhm

Lantos p. István írta...

Pirókám! Ez a tacskó-darázs arcú hasonlat az, ami miatt végképp büszke lettem arra, hogy az apád lehetek :) Tök idegbeteg voltam egész nap, de most jót röhögtem :)

kata írta...

hátborzongató a szöveg...

Lantos p. István írta...

Még tudtam volna cifrázni :)