Lázár Zsófival izgalmas kísérletbe kezdtünk. Az elhatározás már nem mai gyerek, mivel jónéhány éve én kértem meg Zsófit, hogy írjon a fotóimhoz, de most jutott el arra a szintre, hogy spontán tettekké cseperedjen. A Facebookra feltöltött egyik minimál képem nagyon megtetszett Zsófinak. Úgy érezte, ehhez azonnal írnia kell valamit. Én azóta keresgélem azokat a képeimet, amikhez a maga egyéni, szürreális stílusával hozzá tud álmodni még a saját világából. Így született meg végül a SILENT sorozat. Remélem, nektek is megnyeri tetszéseteket!
Bulgária felett a lámpaernyő
Nyaralni megyünk. Akkor Bulgáriába például, turistabusszal.
Ott majd kipihenjük magunkat.
IBUSZ-út. Idegenvezető, útitársak. Hűtőtáska tele hazaival, a
nyaralásban benne a teljes ellátás, de sosem lehet tudni. Egy rúd téliszalámi,
paprika-paradicsom.
Megérkezünk.
Taratort adnak ebédre és kebabot. Meg lehet enni. Szofit
viszont senki sem hozott eleget. Mindet elszívták az út közbeni pihenőkben.
Rohanás a kioszkba. Itt csak BT-t lehet kapni. Kezdődik a
siralmas BT korszak, szól valaki. Két hétig ráadásul.
Én ezt már nem hallom, a tengerparton fekszem egyedül, a
naplómmal, a töltőtollam szorongatom. Írok. A lámpaernyőm helyett felém borul
az ég.
A többiek elmentek bőrdzsekit vásárolni, az olcsó itt nagyon.
Délutánra hazaérnek. Jönnek napozni. Bronzolajjal,
kakaóvajjal bekenve. Nyaralni vagyunk, lebarnulni muszáj.
Odafent egy csapat madár repül, ék alakban, a legerősebbek
elöl, leküzdik a légellenállást a többieknek. A gyengébbek középen. A
legfáradtabb leghátul, ő épp csak lebeg, de le nem zuhan. Lesz ő még erős.
Már meg is jöttek. Nagy zajjal. Lassan tele a föveny
gyékényekkel.
Nyúlnék a madarak után. De hiába. Elrepültek. Csak a
lámpaernyőm lett tintafoltos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése