Skycrossing
/Egy
színésznő és egy időutazó viszontagságai a térben/
(regény)
részlet
Semmi kedve. Általában nincs semmi kedve.
Ugyanaz van mindig. Hazafelé tart. Döng és izzad a beton. A
kabátja zsebében minden lépésre zizeg, csörög vagy surrog valami. A kulcsnak is
ott kell lennie. Mindjárt hazaér. A kulcsot elő kell kotorni megint a
kekszmorzsák, egy összegyűrt műanyag pohár, az MTV-s belépő, a hamisított
sajtóigazolvány és egy tíz éve lejárt mozijegy közül. Miért töm mindent a
zsebébe, emeli égnek a szemét.
Ó.
Zelda Zonk, a reménybeli némafilszínésznő a bárányfelhőbe
ragadt.
Ez tisztán látszik innen alulról.
Aznap délután nem volt semmi kedve. Általában nincs semmi
kedve. Zelda Zonk-nak, úgy értem. Egzotikus hangzású legyen a művésznév. Ezt
kérték. Nos, és a jelenet pedig, hogy berohan egy őrszobára, feldúltan, aláír
egy papírt, majd boldogan kisétál, frissen szabadult udvarlójával a karján.
Snitt.
Milyen szép szó: snitt.
Nos, kedves, leégett a díszlet, és nincs idő.
Idő, mosolygott ő a betonház tövében, mert mintha látott
volna már ilyesmit.
Másik film van.
A script-es lányt ide. Zelda Zonk törölve, mi legyen a neve,
nem kell név, maga statiszta, másik film, másik jelenet, ebbe az üvegtartályba
feküdjön be legyen oly kedves, de rögtön. A sztárunk megbetegedett. De még a
testdublőre is. Méregetik Zelda Zonkot. Arcra épp jó lesz. Be kell feküdnie egy
üvegtartályba. De gyorsan.
Modern Hófehérke, vagy mi ez, magyarázzák. Koprodukció. És
idő van.
Befelé. Mély levegő. Fájdalmas arc, jó, nagyon jó, mindjárt
vége! Fények fel! Csapó! És forog!
Odalent az átizzott betonházra hullani kezdett az eső. A
felhők odafent cseppfolyóssá váltak, a levegőben összegyűlt elektromosság az
ablakoknak feszült, az üvegcserepek a járdára hullottak, de akkor ő már a
liftben utazott felfelé.
A kilencedik emeleten már várták.
– A mesét! A végét mondd még el. Amikor Hófehérke majdnem
meghal, de érte jön a királyfi.
– Minek mondjam el, úgyis tudod.
Úgyis tudod, hogy csak mese, de ezt csak magának mondta,
közben a zsebében matatott, kinézett az ablakon és az eget kémlelte.
Lázár Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése