A minap ígértem ködös képeket. A sors úgy hozta, hogy igen hamar be tudtam tartani ígéretemet. Mivel lehetett tudni előre, hogy tegnap köd lesz, beállítottam az órámat reggel hatra, hogy aztán a későn keléstől rettegve ne tudjak elaludni úgy háromig. Hatkor mégis felkeltem. Kinéztem az ablakoz és kristálytiszta eget, földet láttam. Tulajdonképpen szomorkás megkönnyebbüléssel feküdtem vissza egy második körre aludni. Aztán reggel nyolc után nem sokkal hívott Csilla, hogy az iroda ablakából azt látja, hogy tejben úszik a város... Helyes a következtetés, ennyire hülye vagyok! Nem gondoltam rá, hogyha itt fennebb tiszta a levegő, attól még odalent lehet köd.
Rohantam hát, ahogy tudtam. És nem tudok már úgy, mint húsz évesen. Szörnyű! De azért még a végét elkaptam és lassan magamhoz térve már a lépcső sem olyan volt, mintha higany lenne a cipőm talpában.
A turisták megszokott ösvényein szaladgáltam le és föl, keresve a lehető legjobb látószögeket. Közben kis ízelítőt kaptam a Citadellánál árusítók reggeli életéből. Fotókat róluk nem készítettem. Nem is fogok :)
Ezzel a kis heggyel itt a város közepén sem köddel, sem anélkül nem lehet betelni. Kiábrándító némileg, hogy létezik (nem is kevés) olyan idióta, aki képes ezt a baromi jó helyet hazavágni flakonokkal és mindenféle szeméttel. Természetesen a kutyaszar sem ritka, de azért én azt mondom, hogyha valaki bosszankodni akar, nyugodtan keressen más helyet hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése