Olivér a bioházzal

Emlékszel még Olivér? A BIOHÁZ, amit elvileg én, gyakorlatilag Perger Laci csinált meg. Bécsi úti reménytelen albérlet, vöröslinóleumos kisszoba nulla napfénnyel. Ahol állsz a képen, onnan lopták el Julika babakocsiját az első napon. Este érkeztünk meg beköltözni és kiderült, hogy egyetlen lámpa, vagy égőtest sincs bekötve. Gyertyafényben pakoltunk ki a két fáradt gyerekkel. Második nap elmosogattuk az összes evőeszközünket (tányér, poharak stb.) és a falra szerelt kisasztal éjjel kettőkor leszakadt a száradó edények súlyától. Jó hangja volt a különös, templomi akusztikájú, bútorozatlan lakásban. Hogy mi köze mindennek a bioházhoz? Találd ki!

Régi képek barátokról I.

Megígértem barátaimnak, hogy összegyűjtöm róluk a régen készült fotókat. Ebből nem lett semmi. Nincs idő. Még záridőnyi sincs. Szörnyű. De itt most azért felsórok néhány olyan fotót rólatok, amiket hirtelenjében megtalálok. Ez itt a békásmegyeri Duna-parton készült huszon... három (?) éve. Rátettem a gépet a táskámra. A kompozíción látható, hogy a táska magamvarrta idomokkal bírt. Kattanás előtt roggy, és máris megvan a félfejű önarckép. Ahogy elnézem, még ez a fél fej is sok belőlem.A képen: Jómagam, Rácz Gabi (volt feleségem, két csodalányom mamája), Perger Laci barátom, akinek rengeteg jót köszönhetek, de ezt ő nem tudja és Vámos (Weinberger) Ildikó, aki mindigis Fáni marad, mégha Amerikában is él sajnos.

Őszi gyöngyök

Tudom, ünneprontás tavasszal őszi képeket feltenni. De böngészgetve a képeim között megakadt ezen a szemem. Szeretem mostanában a bonyolult szerkezetű, megfoghatatlan kompozíciójú képeket. A színt azért itt is túlzásnak tartottam volna, kihagytam. Talán azért is tettem fel ezt a képet, mert tudnék sokat beszélni... tudnék annyit, mint ahány "gyöngy", vagy ágacska látható a fotón, de nincs időm rá. Nekem nincs időm fecsegni, nektek pedig nincs időtök olvasni. Jól van ez is így.De máris ellentmondok magamnak. Egyrészt többet beszélek, mint ígértem, másrészt pedig imhol egy kép, ami maga a józan egyszerűség.

Szennylap

Párisi udvar

A tetőfotózás a legújabb mániám. Ezek a képek a Párisi udvar tetejéről készültek. Sajnos már kitiltották a fotósokat, mert állítólag valaki majdnem letaknyolt onnan. Pedig ide is vissza kéne mennem, ha végre sikerül beszerezni egy jó minőségű nagylátszöget.

Kodály körönd

Újítják a Kodály körönd legszebb házait. Két éve fotóztam az ottani tetőkről, még vissza is megyek, de félig már hiába. Persze nem lehet a kedvemért minden házat összerogyásig békén hagyni. Néhány képet mutatok + elmesélek egy érdekességet.

Az egyik toronyban "lakott" átmenetileg az az Állatkertből kitiltott kis róka, amelyikről Dargay Vuk alakját kidolgozta. Ezt a tornyot most már lebontották. Sajnos a gyönyörű régi faszerkezetet beton váltja fel, bár ez kívülről remélhetőleg nem fog látszani.

Egy ablak története

Ez a kép csak számomra érdekes, nincs benne semmi különleges amúgy. De elmondom, hogy miért fontos nekem mégis (nem a kép, hanem amit ábrázol).
Ez az ablak Mindszenten, egy tiszaparti kisvárosban található a Bene utcában. A ma már nem működő Bagi pék malmának egyik ablaka. Lassan 40 éve, hogy erre a különös szivárványjátékra felfigyeltem és talán ez az egyik olyan gyermekkori kép, ami miatt végül fotózni kezdtem. Miután meghalt mindenki, aki miatt - és akihez - én Mindszentre mehettem, nem láttam ezt az ablakot vagy 20 éven át és meg is feledkeztem róla. De néhány éve apám visszaköltözött oda, ahonnan kamaszként elindult és én őt is, Mindszentet is újra látogatni kezdtem. És amikor megláttam ezt az ablakot, hirtelen felfogtam, hogy milyen iszonyú sok minden történt velem és a világgal az elmúlt 40 év alatt. És ez az ablak "töretlen" hűséggel megvárt. Némi szorongással fordulok be minden nyáron a Bene utcába. Rettegek, hogy nemhogy az ablak, de a ház sincs már meg. De Mindszent sok tekintetben konzerválta a múltat. A virágágyásokkal övezett széles alföldi utcák, a vályogházak nem sokat változtak. Elviselhető tempóban múlik az idő Mindszenten. Érdekességképpen egy másik jellemző ablakot is megmutatok.

Hogyhogy blogolok?

Mindig azt gondoltam, hogy sok ideje van annak, aki blogol. Meg azt is gondoltam, hogy senkit sem érdekel senki más gondolata, munkája. Mindez igaz lehet, de mégis nyitottam egy blogot azoknak, akik szeretnek értekezni a fotográfiáról és minden másról, ami érdekes. De a lényeg azért az állókép. Legalább nem lesz rohanás. Ide most keresek is egy nyogodt budapesti fotót a múlt századból. Ide illesztem egy régi-régi kedvencemet, amit a www.budapestfoto.hu nyitóoldalán is láthattok. Ígérem, hogy sok olyan kép lesz itt, amit máshol nem mutatok be.