2009. november 2., hétfő

A siker titka


Az elmúlt napokban beugrottam a Mai Manóba, hátha eladtak néhány fotómat. Egy új eladó fogadott, aki nem ismert, bár már régebben találkoztunk, amikoris mentegetőzni volt kénytelen, amiért a képeslaptartómban teljesen idegen képeslapok takarták ki az én képeslapjaimat. Akkor azt ígérte, hogy persze, csak az enyéimet teszik vissza. De hát ez több hónapja volt. Nem nagyon lepődtem meg, hogy a régebben látott állapot azóta elfajult és az én képeslapjaimból már egyetlen egyet sem találtam a saját tartómban, amit Csilla öccse mesterien megalkotott fából. Nem is tettem szóvá. Azon már inkább meglepődtem, amikor keresni kezdtem a fotóimat, mert a 20-30 képből csupán egyet találtam a tárolóban. Ez a kép látható itt. Ezen a pontos azért már meg kellett kérdeznem, hogy mennyi pénzem van, mert hát az isten sem alszik, lehet olyan szerencsém, hogy hirtelen ölembe hull egy havi fűtésnyi bevétel. Nem hullott. A fiatalember felhívta figyelmemet egy szemmel láthatólag sokat megért kartondobozra az asztalka alatt, hogy nyilván ott vannak a képeim. Mi a manó?! Nyilván, hát hol máshol? Nem adtak el egy képemet sem. Régebben, míg Ráchel figyelt a dolgokra, vettek tőlem képeket. Ennyin múlik egy ember sikere kicsiben is, nagyban is. Nem jártam be én sem, ők sem hívtak. 1:1!
Nagyon gyorsan hozzá kell tennem, hogy mindezért bennem semmi harag nincs, csupán némi rossz érzés. A Mai Manóban ettől a történettől függetlenül fantasztikus munka folyik és nagyon sokra értékelem őket. Persze a képeimet elhozom, mert a francnak van kedve ott tárolni, amikor nincs időm nagyítani, nincs pénzem printelni újakat és jön a WAMP novemberi vására. Viszem oda a képeket.
Megjegyzés küldése