Akvatika
Nem kerül elő soha, mindenki tudta. Kivetette volna a víz rég, ha máshol nem, odalent Ókeresztesnél.
Hány éve? Tíz, tizenöt, mások szerint megvan az húsz is. De lehet, hogy tegnapelőtt történt, vagy az elmúlt héten, ki tudja. Errefelé másként telik az idő. Vagy tán épp úgy, mint bárhol, épp csak ügyet sem vetnek rá. Minek is figyelni, halad magától, csordogál csendesen, mint a Szeremle patak.
Az öreg, az meg sose járt horgászni, pedig az itt ritka. Illetlenség egyenesen.
Csak azóta találta a folyóparton mindennap a hajnal. Azóta. Elhozott egy széket a régi, omladozó iskolaépületből, ahol egykor tanítóként szolgált, leült egy félreeső helyen, távol a stégektől, ahol gumicsizmás férfiak kövér harcsákat húznak ki a vízből s vödrökben cipelik őket haza nap mint nap.
Nem fogott soha semmit. Csak ült görnyedten, lógatta a horgászbotot a vízbe. Vödröt nem hozott , egy nejlonzacskót akasztott a széke támlájára. Mindig megtöltötte vízzel, nehogy a szél elvigye.
Aztán csak várt. Kémlelte az eget, a túlpartot, tekintete ide-oda siklott a hullámokon. Mígnem egy nap – még alig pirkadt – a telihold egyszercsak hatalmas csobbanással a folyóba zuhant. Fényesség támadt hirtelen, a víz felizzott, vadul tajtékozva megindult felé, aztán megtorpant, visszahúzódott csendesen, messzire, majd' egész a meder közepéig. Az öreg kiejtette a kezéből a horgászbotot ijedtében.
Felkelt a Nap.
Apály van, de milyen! Felállt, hogy felvegye a horgászbotját.
Akkor látta meg. A parti köveken egy apró hal csillogott. Felemelte, szemügyre vette. „Naphal, azt hiszem legalább”. Az igazat megvallva az öreg kicsit sem ismerte a halakat.
Óvatosan a nejlonzacskóba csúsztatta, s hazament. Ha elmúlik az apály, majd visszadobja a vízbe.
A hajnal megint a folyóparton találta az öreget. A víz újra a parti köveket mosta.
De a hal... Eltűnt.
A széken egy csuromvíz rongybaba üldögélt.
De hiszen ez a Mélikéé. Magával hordta mindenhová. Vele volt akkor is, mikor utoljára látta.
Eltelt a nap, talán kettő is, talán egy év is, ki tudja. Az idő másként múlik errefelé.
Az öreg hazavitte a babát. A Mélike ágyába fektette. Nem ment horgászni többé.
/Lázár Zsófi/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése