Oldalak

2010. május 27., csütörtök

Időjárás-jelenés

A tegnap előtti vihar sajnos nem városfotózás közben kapott el, pedig szívesen bevállaltam volna. Maradt tehát a jól bevált erkély, amit talán már untok, de ezek a felhők azért megérnek egy bejegyzést. Panoráma képek. Nagyon érik a gépváltás. Ahogy összejön 3-4 millió, rohanok is a boltba. Vasárnap WAMP, utána pedig a Könyvhét, ahol )úgy döntöttem) árulni fogom a képeimet. Magvas bejegyzés helyett csupán egy új összefüggés, mely tegnap fogalmazódott meg bennem: A jószándékhoz vezető út pokollal van kikövezve. Hogy ezt miért mondom? Mert ez jutott eszembe. És hogy végképp összefüggéstelen legyen ez a bejegyzés: "Záporeső libaszar!" Apám mindig ezt mondta gyerekkoromban, amikor az időjárásjelentést hallgatta. Jó fej na! :)

6 megjegyzés:

Piro írta...

Az utolso kep (Emmacskaval) olyan, mint egy szep antik butor...több generaciot atölelö meselnivaloja van...

Es nem csak nagyapa jofej, hanem Te is! ezt en mondom a nemkevesbe jofej lanyod:D

Azon gondolkozom, hogy kinyomtatom a blogbejegyzeseid, es kiadom könyvben! komolyan!:)A fotokat meg jominösegben megszerzem töled...hehehe :)

Nem is tudtam, hogy nagyapa mindig ezt mondta: "Zaporesö libaszar!" No, tessek ezt is az inetrneten kerseztül kell megtudnom...mar a csaladi "kincseket" is a technika "ördöge" örzi...

kata írta...

Egyetértyek Piróval, gyönyörű ez a kép Emmáról.

Marvin írta...

Az Emmás kép tényleg meseszerű. A Pirós bejegyzés pompás! A felhők csodásak!

Valamint off: Köszi a party-képeket, átnéztem, és a bőség zavarával küzdök. Persze ott is a legjobbak az Emmásak :)

Lantos p. István írta...

:)

Unknown írta...

ez az Emmás kép az egyik legeslegeslegeslegszebb kép, amit valaha láttam.
Napok óta odavagyok tőle, gondolkodtam, hogyan fejezzem ki csodálatomat, de nem tudok kacifántosabbat.
Csilla blogján olyan szomorú az a post, azon is gondolkodtam, hogyan írjam meg neki, hogy ilyen édes, gyönyörű kislányban és ilyen tehetséges pasiban csak öröme telhet... de nem mertem odaírni, mert ott más a lényeg. :(
úgyhogy most ide.
bocs.
odavagyok.

Lantos p. István írta...

Kedves Viki! Az az igazság, hogy azóta ismerlek igazán, amióta ezt a blogot csinálom. Nem tudtam, hogy ennyire hasonlóan látunk és gondolkodunk. Nem szabad rohanni, mindig ez derül ki. Köszönöm a sok biztatást.