Megint gyermekkori emlékképek. Baks környéke. Baks Mindszenttel szemközt található, a Tisza nyugati oldalán. Mindszent kisváros (ma már), Baks kicsi, szegény falu. Amikor Panni ángyomékat látogattam, gyakran bejártam a Dongér környékét. Nekem ez meseszép, de ha valaki azt mondja, meg lehet unni, azt is pontosan értem. De az emlékeit nehezebben unja meg az ember, mint a hétköznapjait. És ha valaki már az emlékeit is unja, az már a vég.
6 megjegyzés:
Az utolsó képre azt hittem először, hogy valami várrom. Tapintható Dél-Alföld... én is ismerem. :)
Érdekes, én is azt hittem, hogy vár.
Sajna egyáltalán nem rajongok az Alföldért. De megértem, ha valakinek emlékek húzzák oda a szívét.
Az Alföld egészen különleges hely.
Én mostanában valahogy abban hiszek, hogy az ember véglegesen nem tud elszakadni attól a tájtól, ahol született és kisgyerekként élt...
Nem is lehet. Állítólag az ember 18 éves koráig leéli élete felét. És valóban, a lényeges dolgok kicsi korban történnek.
Elhiszem, hogy különleges. Annak, akinek van rá antennája.
Megjegyzés küldése