Alig állom meg, hogy túlzottan személyes bejegyzést írjak. Hogy kivinnyogjam magam itt egy kicsit. Nem akartam ide olyan fotót feltenni, amit ismerhettek és még az sem szempont itt, hogy túlzottan jó képeket közöljek csak. Ezt a fotómat szeretem és tükrözi azt az érzést, amit két éve éltem át egy nem magamért folytatott küzdelem során. Akkor ennek a képnek a "Végtelen munka" címet adtam. Nem kellett hozzá vátesznek lennem, hogy örökérvényű címet találjak. Legközelebb egy "A munka értelme" című képet kéne fotóznom. Most ennyit a közhangulatomról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése