Oldalak

2011. augusztus 12., péntek

Útközben

Két kép robogó autóból. Már esteledett, de ez az 5D-nek nem volt gond. Nekem sem persze. Mozgó autóból készült fotók kapcsán már régen eszembe jutott az a párhuzam, hogy az ember "mozgás közben" a közeli dolgokat csak elmosódottan, részletek nélkül érzékeli, míg a távoliakat már élesen. A most elvillan előttünk, de a jövő, vagy a múlt pontosan rajzolódik ki ugyan, de nagyon kicsiben, ezért igazából az a kép is hamis. Ez az analógia csak az egyik képre érvényes.


A második (szintén Erdély) inkább fanyar mosolyra késztető szösszenet. Mindig kissé nevetségesnek érzem, amikor egy tájra kiírja valaki, hogy ELADÓ! Szerintem az embernek csak afölött szabadna rendelkezni ilyesformán, amit ő maga alkotott. Ha egy autó eladó, az még oké, de egy mező, egy erdő, az már nem olyan egyértelmű ...


2011. augusztus 10., szerda

Erdélyi színek

Nem változott meg abbéli véleményem, hogy egy kép a legtöbb esetben többet nyújt, ha fekete-fehér. Ezzel szemben a zetelaki látogatásunkról készült képek többsége színes. Sőt, ha én színes képet közlök, akkor még ráadásul kicsit délutáni tónusokat adok neki és mélyítem a tónusokat is, mintegy rettegve a valóságos színektől.


Már említettem többször, hogy szeretnék egy kicsit több időt szentelni Erdélynek és most rá kellett ébrednem, hogy kötelező lesz számomra egy hatalmas csokor képet készíteni a rikító színekre meszelt házakról. Kibédet átszelve majdnem megháborodtam az autóban ülve, mert ott bizony gyalog átszelve a főutat egy kész albumra való anyagot fotózhattam volna. De ez így van a legtöbb faluval. 





A fenti négy kép 50 méteres körön belül készült Ákosfalván, ahol hál' istennek meg kellett állnunk 10 percre. A sárga faház volt, ami először felhívta magára a figyelmemet, de pár méterrel odébb lépve máris beláthattam ebbe a pitvarba, ahol a lila tyúkólat láthatjátok. Éppen akkor érkeztem, amikor a gazda a tyúkokat etette, de az öreg nem engedte, hogy őt is fotózzam, mondván, hogy ő nem olyan szép ember. Ebben igazat kellett adnom neki, de épp ezért még jobban sajnáltam az egyébként szokatlan tiltást. 
Az mézárus kék színű lakókocsija épp olyan kékre lett mázolva, mint amilyen kékre én gyerekkoromban a horgászbotomat festettem. Annak akkor az lett az eredménye, hogy a békák ugráltak a bot végét kapkodva, de a halak messze elkerülték. Igaz, némi piros is volt azon a boton. Nos, átmenetileg békává változva mi is bekaptuk a horgot és vásároltunk az útmenti mézárustól, de ezt senkinek sem tanácsolom. Cukrozott, vacak minőségű kotyvalék. Az üveg cimkéjén semmiféle felelősségvállalásra utaló nyomot nem találni ... vegyes erdei virágméz. A termelő korondi. Korond külön misét érdemelne. A kipakolt "népművészeti" termékek legnagyobb része kínai utánzat. Az áru mindenevő turistáknak szánt hitvány cucc a legtöbb esetben. Az út mentén az ostobaság és a kapzsiság szövetségéből épült hivalkodó, emeletes házak... elkeserítő látvány. Mára ennyit.

2011. augusztus 4., csütörtök

Zetelaka - a gátnál hajnalban

Az első hajnali fotózáson elhatároztam, hogy ki fogok menni fotózni a híres gáthoz még napkelte előtt. Természetesen nem tudtam aludni, mert féltem, hogy nem tudok idejében felébredni. (Ez egyébként mindig így van, ha korán kell odaérnem valahova ... rettenetes szokás!) Itthoni idő szerint fél négy körül indultunk Attilával. Már az udvarba kilépve láttam, hogy nem számíthatok olyan mesebeli párákra, mint az érkezés napján, de bíztam benne, hogy a tó fölött azért olyan köd fog lebegni, mint valami angol detektívregényben a századfordulóból. Nem úgy volt, de nem is sírtam el magam a látványtól. A további szövegelés helyett itt van néhány kép, ha már fotósblog.





2011. augusztus 1., hétfő

Zetelaki kirándulás

Az első napon pár óra alvás után (dél körül kelve) rá tudtam beszélni Csillát, hogy vigyük fel Emmácskát az egyik dombra, ahonnan rálátni Zetelakára. Ez egy rövid út, úgyhogy nem volt túl nagy túra, de annál üdítőbb. Hogy  a valós színek milyenek is voltak, azt néhány képen meghagytam eredeti formájában. Csilla gyerekkorában ezen a dombon szánkózott, itt gyűjtött virágot koszorúnak ... fene se érti, hogy tudta ezt otthagyni? :)