Oldalak

2010. május 31., hétfő

Csikágó - Békés Pál emlékére

Meghalt Békés Pál. Nem várhatom meg, amíg "divatba jön" Békés Pálról írni, mivel azok közé az emberek közé tartozik, akiket rendkívül tisztelek és szeretek noha nagyon ritkán találkoztunk. Igazából akkor ismertem meg őt, amikor elolvastam a Csikágót. Rengeteg közös volt a múltunkban, még a helyszínekben is. Akkor megbeszéltem vele, hogy összeállítok egy fotósorozatot a regényben megírt városnegyedről, ahol egyébként születtem. (Erről már írtam egy közelmúltbeli bejegyzésemben) A kép is még a régi bejegyzésből sajnos. Sajnos, mert ez annak a jele, hogy még nem volt időm a képeket elkészíteni. Ő sem nagyon ért rá, hogy komolyabban megbeszéljük a dolgot és én is úgy gondoltam, hogy van még erre idő. Néhány hónapja tudtam meg, hogy nincs annyi idő, mint gondoltam. Az utóbbi hetekben, hónapokban minden nap eszembe jutott Pali. De aki ismerete, az mind így volt ezzel. Szellemességével, intelligenciájával és kimeríthetetlen mesélőképességével könnyen belopta magát azok szívébe, akik az életet nem egyetlen síkon szeretik élni.
A sorozatot tehát még igazából nem kezdtem el fotózni. Kicsit megijedtem a vállalástól. Egyrészt ma megfotózni az ötvenes-hatvanas évek hangulatát már nem lehet. Felidézni lehet. Másrészt olyan erős a szöveg, annira színes és magávalragadó minden történet és azok szövedéke, hogy azok közelenbbi illusztrálását kénytelen voltam feladni, hiszen az már állóképekből összerakott mozifilm lenne. Csakhogy ami ötletnek kezdődött, az már kötelező feladattá vált számomra. Egyrészt úgy érzem, hogy Békés Pál emlékének kell, hogy adózzak valamivel, másrészt pedig valóban állandóan vissza-visszatéró helyszín volt az én életemben is a Csikágó. Ismerem is azt a világot, amit ő ismert, nem kell erőlködnöm, kivetkőznöm magamból, hogy hiteles képeket készítsek. Nem is tenném. Van az egésznek azonban egy mélyebb oka is. Valami miatt vonzódom az olyan feladathoz, amikor egy íróval "dolgozhatok" együtt. Kiss Ottóval is tervbe van véve egy közös munka és Tóth Krisztina is pontosan úgy figyeli az életet, ahogy én. Kérdés, hogy vajon ők megírják azt, amit én nem tudok megfotózni és ebbéli hiányosságomat próbálom pótolni azzal, hogy az irodalmat hívom segítségül? Tény, hogy fotózni sokkal tolakodóbb tett embereket, mint írni róluk. Persze lehet az emberek környezetét, életterét úgy fotózni, hogy az sokat eléruljon az ott élőkről. Békés Pálról sincs olyan fotóm, amit szívesen közölnék itt. Legalábbis nem emlékszem, hogy kiemelkedően jó képet készítettem volna róla, de meg fogom keresni persze a róla készült fotóimat. Hátha akad köztük olyan, ami vállaható, hiszen ő sosem fogadta mogorván és elutasítóan, ha fotóztam. Nyugodjék békében. Nagyon fiatal volt még és biztosan tudom, hogy komoly műveket vitt magával a némaságba.

2010. május 27., csütörtök

Időjárás-jelenés

A tegnap előtti vihar sajnos nem városfotózás közben kapott el, pedig szívesen bevállaltam volna. Maradt tehát a jól bevált erkély, amit talán már untok, de ezek a felhők azért megérnek egy bejegyzést. Panoráma képek. Nagyon érik a gépváltás. Ahogy összejön 3-4 millió, rohanok is a boltba. Vasárnap WAMP, utána pedig a Könyvhét, ahol )úgy döntöttem) árulni fogom a képeimet. Magvas bejegyzés helyett csupán egy új összefüggés, mely tegnap fogalmazódott meg bennem: A jószándékhoz vezető út pokollal van kikövezve. Hogy ezt miért mondom? Mert ez jutott eszembe. És hogy végképp összefüggéstelen legyen ez a bejegyzés: "Záporeső libaszar!" Apám mindig ezt mondta gyerekkoromban, amikor az időjárásjelentést hallgatta. Jó fej na! :)

2010. május 9., vasárnap

Talált képek

Tegnap éjjel egy munkámhoz kerestem egy fotót, de nem talltam. Hogy ne vesszen kárba a keresgéléssel eltöltött idő, kiválogattam néhány régebbi fotót ide a blogomra. Nem is emlékeztem már rájuk és arra sem emlékeztem, hogy ilyen pofátlan paparazzi képeket is tudok csinálni. Nem túl vidám képek, de hát ez van. Bár ezek 2007-es képek, úgyhogy ilyet ma már nem látni, mindez a múlté. Most nem írok többet, megyek újból megfotózni azt, amit éjjel nem találtam.

2010. május 6., csütörtök

Villámnézet

Persze ez csak egy távoli villám derengése. De ha egyszer sok időm lesz és hajlandóságom is kiállni az erkélyre viharban - már pedig miért ne lenne? - akkor készítek jó kis villámlós képeket, mert igen jól áll ennek a panorámának, amikor a jóisten fotóstúdiója világítja be éjjel. Most még tonnányi munka, semmire sincs időm, de ígérem, nyáron olyan tetőképekkel jelentkezem, hogy magam sem fogom elhinni :) Nagyon szeretnék szélsőséges időjárásban fotózni tetőkről, de ahhoz már tényleg időmilliomosnak kellene lennem + mázlistának. De azért ... eljön az ideje annak is, hogy néhány semmiféleképpen sem megismételhető képet készítsek erről a városról.