2009. július 26., vasárnap

Párisi udvar

Néhány napja tudtam meg, hogy eladó, (vagy már el is adták?) a Párisi udvar épülete. Festőművész ismerőseim laknak ott és az ő jóvoltukból fotózhattam eddig is a tetőn. Miközben a mellékelt látványtól olvadoztam, a szellőzőkörtőkön finom süteményillat áradt felém a jégbüféből. Lehet, hogy ott alszom egy napot a tetőn egyszer, hogy estétől hajnalig fotózhassam.

Hogy mit gondolok az épület eladásáról? Először is sajnálom az ott lakókat, hogy el kell hagyniuk az önkormányzati bérleményüket. Ott lakni (főleg a műteremlakásokban) áldás lehetett. Másodszor félelmeim vannak, hogy elcseszik az egész épületet, hiszen az egyszerűen remekmű. Attól is félek, hogy ha nem is barmolják el, akkor meg egyfajta zárt övezetté minősül át (már most is lehetetlen bejutni földi halandónak a fémtolvajok kivételével) és csak nyálcsorgatva, sunyi és alázatos fölfelépislantásokkal haladhatunk el az épület előtt ezentúl, miközben vedlett bőrtáskánkat két kézzel szorítjuk mellkasunkhoz, fogalmam sincs, hogy miért.
De közben azt is gondolom, hogy akkora kárt nem tehet az épületben más senki, mint annak idején az IBUSZ. Amikor ez a tarkóagyú banda bérbe kapta az épület kenyerének egy szép nagy karéját, akkor első dolguk az volt, hogy tönkretegyék a védett műemléképület csempéit, liftaknáját, lépcsőházát, falait, ajtót, mindent. és még a második dolguk is ugyanez volt. Elmebetegek. Ráday forogni fog a sírjában!
Gondolok tehát sok mindent az üggyel kapcsolatban. Az biztos, hogy talán jobban meg fogja becsülni környezetét, aki négyzetméterenként 1-2 milliót fog itt fizetni. Azt is gondolom, hogy mégis olyan irányba torzul a város arca, ami nekem nem igazán tetsző grimasz. Idegesít is már ez az egyfolytában való építkezés. Olyan ez, mintha a fölöttem lakó állandóan porszívózna éjjel-nappal. Szeretnék már megszokott dolgokat látni. Szeretném azt a kis pékséget, könyvesboltot, trafikot ugyanott találni 5, vagy 10 év múlva is, ahova megszoktam.
Megjegyzés küldése