Néha fotózz sokat!

Amikor 2014-ben megvettem a kis Fujifilm XT-1 gépemet (amit azóta is nyúzok), Sánta Balázs fotográfus barátommal elmentünk a vidéki házunkhoz és út közben hazafelé izgalmas fotótémába botlottunk, amiről közzé is tettem egy bejegyzést itt: https://denhoda.blogspot.hu/2014/03/kereszt-es-ut.html
Eltelt ez a néhány év és mi valahogy nem tudtuk pontosan felidézni a pontos helyszínt. Már szinte teljesen lemondtunk arról, hogy valaha ismét megtaláljuk azt a keresztet... Most, napra pontosan négy év elteltével ismét azon az úton autózva Nagyoroszi határánál megpillantottam a következőt:

Körülbelül ennyit láttam, de ez épp elég volt! Most még nem derül ki, de majd később ki fog, hogy ez a leharcolt vasúti vontató néhány perc autóutra van attól a keresztről, amiről az imént beszéltem és többet nem is fogok most már szerintem. Hogy a komfort teljes legyen, ez a vasúti kocsi (és még kettő) egy jó nagy parkoló mellett van, úgyhogy nem kellett életveszélyes mutatványok árán az út szélén leraknunk az autót. Az viszont igaz, hogy időre mentünk, így kb. 15-20 percünk volt arra, hogy lefotózhassuk, amit arra érdemesnek tartunk... Nos, a helyszínnek szinte minden egyes négyzetcentimétere meglehetősen fotogén volt. Nagyon remélem, hogy a most következő képekből ez kiderül. Első körben jöjjön egy csokor, amit kapkodva, sietve lőttünk. Utána pedig lesz még egy adag, amit már a visszafelé út során készítettünk sokkal kedvezőbb fények mellett és nem annyira rohanvást, viszont éhségtől ingadozó vércukorszint által túlfűtötten.

Továbbra is komolyan gondolom, hogy FOTÓZZ KEVESET!, de egy ilyen témát találva azért örülni tudok a digitális korszak adta előnyöknek. Nem kellett figyelnem az expozíciószámlálót és az is jó, hogy ezek most színes képek, mert a filmes gépemben mindig fekete-fehér film volt és van is. Nálam volt ugyanis egy baráttól kölcsönkapott filmes kis Voigtlander gép is egy 15-ös nagylátszöggel. A film még hívásra vár, úgyhogy azt majd később mutatom. 

Lehet mondani nyugodtan, hogy az elmúlt egy évben meglehetősen inaktív fotós életet éltem, bár tárgyfotózás volt rengeteg, de az egészen más tészta, mint önfeledt boldogsággal térdig gázolva a tüskés bozótban fotózni egy ilyen témát CSAK MAGAMNAK, CSAK ÚGY! Következik tehát a második adag.