A Déli pályaudvar környékét lehetőleg világéletemben kerültem. Ki nem állhatom az Alkotás utca forgalmát, a Déli lepukkant aluljáróját. Nem gondoltam volna, hogy valaha a környéken fogok lakni. És így, hogy a közelben lakom, most már látom, hogy a Déli az a Déli, az Alkotás utca is olyan, amilyen, de attól még ez bizony baromi jó környék. Igaz, gyakorlott (bár kissé elfásuló) költözőként megtanultam nagyon hamar felfedezni az új környezetben azt, amitől öt perc alatt lokálpatriótává tudok válni. Jó is lenne már valahol megállni ezzel a meg-meg újuló rajongással.
Most tehát könnyebben megtehetem, hogy nem csak felületes átutaóként, hanem "ráérős" helybéliként nézzek szét alaposabban. Legutóbb egy rendkívül meglepő élményben volt részem, amikor az Alkotás utca 3. kapujaljába megszokásból bekukkantva megláttam egy ígéretes zöld kertrészletet.
Bepillantva azonnal olyan érzés fogott el, mintha ismét Bukarest utcáit járnám. Bukarestben ugyanis sokszor az volt az érzésem, hogy Budapest valamely ismeretlen részén járok. Tudom, furcsa párhuzam, de aki járt ott, az tudja, miről beszélek. Itt a BÁLA BUTIK felirat és a viseltes, de nem tönkrement épület együttesen volt rám ilyen hatással. Meghitt kis zugnak láttam és az a felvillanó zöld, meg a virágok az élet jelenlétét sejették velem itt, a mocskos Déli mellett közvetlenül. És ez így is van!
Most tehát ezzel az ígérettel zárom bejegyzésemet megtoldva annyival, hogy az Alkotás utca nem rövidke ám és RENGETEG házat kinéztem már évekkel ezelőtt is, úgyhogy feltehetőleg a jövőben megszaporodnak a Városmajor környékén készült képek és egyéb meglepetést is tartogatok.
Most tehát könnyebben megtehetem, hogy nem csak felületes átutaóként, hanem "ráérős" helybéliként nézzek szét alaposabban. Legutóbb egy rendkívül meglepő élményben volt részem, amikor az Alkotás utca 3. kapujaljába megszokásból bekukkantva megláttam egy ígéretes zöld kertrészletet.
Egy erős nagylátószögű objektív hiánya persze ismét belém nyilallt, de azért megpróbáltam olyan képeket készíteni, hogy kicsit ott érezzétek magatokat. Pótolhatnám a fotótechnikai hiányosságokat sok szöveggel, utánajárhatnék az épület történetének, de én az ilyen fotózások során sohasem ezeket az infókat tartom fontosnak. Ráadásul nem értek az építészethez. ... Na jó! Lusta vagyok :)
Annyit azért tudok a ház történetéről, hogy az udvar közepén álló külön kis házokót (ahol most egy tájépítész iroda működik) a ház tervező mérnöke építtette saját magának. Azt hiszem, a helyében én is ezt tettem volna. Ez a belső kert olyan ott a szmogos, zajos Délinél, mint egy kis édenkert. Egészen biztos vagyok benne, hogy még többször vissza fogok menni fotózni és a száraz dokumentatív képek közt sikerül olyat is találni majd, ami valóban visszaadja azt a hangulatot, amit ez az udvar, az épület és a kert áraszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése