Csapongó

Blogom látogatottságát elnézve úgy érzem, megtehetem, hogy most csak úgy (szinte) magamnak írogassak. Az ismeretlenség egyfajta szabadságot ad, amit érdemes kihasználni :)
Régi negatívjaim egy részét beszkenneltem. Olyan, amilyen, de be van szkennelve. És én most kéjesen hátradőlök és beillesztek ide ebből egy csokor TELJESEN ÉRDEKTELEN fotót, amikről egyes egyedül nekem fog eszembe jutni valami és azt vagy leírom, vagy nem. És ha leírom, akkor vagy érdekesen írom le, vagy nem! És ezt még fokozhatnám persze. Lássuk hát, mi lesz ebből a l'art pour l'art akcióból. Az itt látható képek 1985 és 1990 között készültek.

Ha az ember eleget fotózik, egy idő után mindenféle szándék nélkül is összeállnak képpárok. Jobb esetben akár egész sorozatok. Hasonló képeket tucatjával fotózhattam annak idején, hiszen régen még nem volt szokás (szükség sem volt rá), hogy a pesti bérházak kapuit nappal zárva tartsák. Hát itt van ebből most kettő. Az első helyszínre nem emlékszem, a második kép valahol a Kálvin tér közelében készült.

Ilyen fotókat szoktak jólirányzott idézetekkel megtámogatni, hogy kicsit combosodjon a tartalom. Vegyük úgy, hogy nem tudok idézeteket :)

Kihalóban lévő hangulatot árasztó cselédlépcső.

Ezt a kapualjat évekig keresgéltem, hogy még fotózzam, de nem találtam. Ha valaki megtalálja, szóljon. V. kerület.

 Az első képre egyáltalán nem emlékeztem. A másodikra viszont igen élénken. Amikor megláttam ezt a fehér szellemgalambot, készítettem egyet, ahogy ül, majd megvártam, míg felröppen. Valami alacsony érzékenységű film volt a gépemben, félhomály is volt már és talán kapkodtam is. Totál életlen. Kivételesen jól jött volna ott és akkor a mai technika. 

 Ezt a házat szintén keresem! Fogalmam sincs, hogy hol készült, de nagyon visszamennék!

Ez a ház a Kolosy tér közelében állt. Pár képet erről már feltettem ide talán. Ez 1992 táján készülhetett, amikor a Bécsi úton laktunk albérletben (namindegy...) Amikor beléptem ebbe az udvarba, egy nagyon közvetlen és népes roma család fogadott és szinte modellt álltak. Azt hitték először, hogy az önkormányzattól vagyok és végre remény adódik, hogy elköltözzenek ebből a romhalmazból. De akkor sem voltak túl csalódottak, amikor elmondtam, hogy én csak egy magányos fotós vagyok, aki cél nélkül fotózza a várost. Az épület azóta eltűnt persze és irodaház áll a helyén.

A L'art pour l'art Társulattal így, vagy úgy, de majdnem 20 évig dolgoztam valamilyen módon. A kezdetben (amikor még Laár pour l'art volt) színpadi kellékes, fotós voltam náluk és alkalmi énekes. Ordenáré hangon énekeltem fel ismert világslágereket Galla Miki kérésére. Ezeket a dalokat aztán az estek előtt lejátszották. Ebből a hangból csiszolta aztán kicsit később Robi tökélyre Anti bácsi hangját. Miki akkor a Váci utcában lakott, ez a kép ott készült. Balról: Dolák-Saly Róbert, Galla Miki, Schnitzler Gabi és Födő Sanyi

Milyen jó kis árvizek voltak akkoriban a Rómain, meg Csillaghegyen! Na, ennek most vége lesz, ami persze nem baj, csak ne így lenne vége ugye...

Hazai katasztrófa-turisták. 

 Nem tudom miért, de erről a képről sokáig azt hittem, hogy jó, közben meg nem az. Persze ha lenne rajta valami emberféle, vagy valami élő! 

Ki ne emlékezne a Tilosazára? SOHA BE NEM TETTEM A LÁBAMAT oda :)

 A Felszabadulás-tér talán 1987-ben a Károlyi és az Irányi utca sarkán álló Károlyi palota tornyából. A tér olyan, amilyen, de az épület!!! Van pár képem róla, de sajnos rengeteg negatív elkerült tőlem, ami itt készült. :( 

 

  Amikor a Belvárosi Ifjúsági Házban dolgoztam, akkor vettem részletre életem első használható gépét, egy Praktica VLC2-est. Volt a Felszab téren egy jó kis Ofotért, általában ott vásároltam. No, ez a kép a legelső filmtekercs egyik első kockája, amit már azért lőttem, mert úgy döntöttem, hogy fotós leszek.

Vörösmarty tér, 1990. A rendszerváltásnak hazudott idétlenkedés után megjelentek az utcán mindenféle emberek, akiknek a látvány a engem félelemmel töltött el. Biztos az én hibám, de ilyen volt ez a cserkész is a kutyájával, meg a gyerekkel. Persze a kiskatonák látványát már megszoktam, meg az úttörőkét is, de az ilyet, hogy ez a kettő össze van gyúrva és demonstrál, na ez nekem sok volt.