FRISS SZEMMEL – fotópályázat dilettánsoknak

Közel harminc éve a várost fotózom. Talán ennek a körülménynek köszönhetően vettem fejembe, hogy fogadalmam ellenére még egyszer utoljára részt veszek egy fotópályázaton. Kezd gyakorlatom lenni a kudarcokban, de azért persze már dédelgettem nagyívű terveimet, hogy egy esetleges harmadik díjból befizetem a kislányom ebédpénzét és néhány elmaradt számlát. Sőt! Még tovább lovagolva a remény zabolázhatatlan vesszőparipáján, még azt is merészeltem feltételezni, hogy a 300 ezer forintos fődíj kiérdemlése esetén megmenekülök attól, hogy el kelljen adnom a közel 10 év munkája során összegyűjtött fotófelszerelésem maradékát.
Mondhatjátok persze, hogy ostoba vagyok, vagy öntelt. Én ezt nem tudom megítélni. Felbátorodásomnak komoly alapot adott, hogy a Friss szemmel (https://www.facebook.com/frissszemmelpalyazat?fref=ts) fotópályázat galériájában az általam benevezett képek képviselték a Várkert Bazár galériáját, tehát kiemelt helyen szerepeltem. Képeim művészi, vagy szakmai értékét nem vagyok hivatott megítélni, de annak ellenére, hogy amatőr fotós vagyok, 30 év tapasztalat után azért meg tudom saccolni, hogy a többi pályamunkához képest hol lett volna a helyem... A szakmai zsűri névsora reménytkeltően jól csengő neveket sorakoztatott fel, melyeket én itt nem írnék le most már inkább, de megnézhetitek a http://www.frissszemmel.hu weboldalon. Látható, hogy ezek az emberek értenek a témához.

Lázasan vártam az eredményhirdetés napját. Én hülye! Nem tűnt fel, hogy nem kaptam külön értesítést... A megnyitón elhangzott néhány mondat, melytől kissé ideges lettem és néhány olyan is, melynek hallatán engedett bennem a feszültség.

"A pályázat során elsősorban az amatőr kategóriát szólítottuk meg."

"A díjazott művek kiválasztása a zsűrit is minősíti..."

No, még előtte egy elkapott beszédfoszlány, amire felfigyelhettem volna. Persze nem szó szerint, de a tartalom nem torzul: "Azt sem tudom, mi az a blende, nincs is normális gépem és nem is érdekel a fotózás amúgy..." Hát... gondoltam, hogy valahogy odakeveredett az ifjú hölgy. Nem, odahívták. Ő volt az egyik díjazott. De nem baj ez, csak akkor derül ki a baj, amikor megnézitek a díjnyertes képek galériáját, ahol érdekes módon már feltűnik olyan díjkategória (fővédnöki különdíj), amiről a kiírásban  szó sem volt. 

Nem írom le, mit éltem át, míg az utolsónak értékelt Várkert Bazár képekig eljutottunk, de úgy izgultam, mint egy gyerek. És fölöslegesen persze. Nem minősítem, sem a kiállított képeket, sem a zsűrit, mert az egész produkció önmagát minősíti. Tisztelet a kivételnek, ami vanogat. Tény viszont, hogy a kiállított képek fele vicckategória és még dobogót is kapott némelyik. Valamlyik újságban másnap a kiállított képek "alkotói" már egyenesen fotóművész titulust érdemeltek ki, ami érdekes annak fényében, hogy kicsit nekem is kiszólva a megnyitón még finoman céloztak rá, hogy a "profik" amúgy is megélnek, azoknak itt semmi helyük. ... Igen, elkeseredtem, felháborodtam, mindent éreztem. De nem személyes sértettségem táplálja bennem azt az indulatot, ami a pályázattal kapcsolatos, hanem az, hogy az emberi ostobaság, felületesség, a pökhendi és gyalázatos hazugság ilyen nyíltan tombolhat...

Végtelen sok árnyalatot tehetnék még ehhez a kis korrajzhoz, de nincs ehhez türelmem. Nincs is értelme talán. Annyit még meg kell említenem, hogy a Facebook oldal adminját szépen megkértem, hogy ha már így alakult, akkor arra érdemesebb képekkel vezesse fel a Várkert Bazár galériáját, Semmi válasz. Ismét megkértem, de akkor már arra hivatkozva, hogy a képeimet csak sikeres pályázat esetén használhatják fel bármire. Semmi válasz... És nem is lesz soha, ahogy erre az egész jelenségre nem lesz magyarázat talán soha. 

Még valami, hogy elkeseredésem érthetőbb legyen. Nekem a Várkert Bazár szívügyem. Nagyon örültem, hogy végre felújították és nagyon profin ráadásul! Gratulálni tudok csak a kivitelezőknek a munkásoknak és művészeknek. Kár, hogy nem ők voltak a zsűriben.. A pályázat Faceoldalán most baromi sok pénzből 481 lájk lett összetrombitálva. Ebből én vittem 35-öt... és tényleg befejezem.