A Rákóczi úthoz, annak környékéhez főként rossz emlékek fűznek. Rossz emlékek, amiket minden alkalommal félre tudok söpörni, amikor arra járok. Igaz ezek az emlékek valami különös, fátyolszerű és szomorkás fényt ad, amit csak lelki szemeimmel látok. Ugyanezt éreztem ébredező gyermektudatommal. Tudtam, hogy nem tetszik, de ami miatt nem szerettem, azt természetesnek hittem, tehát magamban kerestem a hibát. Gondoltam, alkalmazkodni kell. Most már nem gondolom ezt. Nem akarok és nem is tudok alkalmazkodni ahhoz, hogy megy tönkre, változik kíméletlenül a fél város. A Rákóczi út pezsgő élete a múlté. Tönkrement üzletek, elhagyatott kirakatok mindenütt. Ez a néhány kép bevezető egy nagyobb sorozathoz, amit majd a budapestzoom.jalbum.net-en láthattok.
A Hauer :(
Ennek a bútorboltnak nevezett förmedvénynek a helyén régen könyvesbolt volt.
Ez az órás üzlet olyan régi, hogy szerintem még a dínók is ide jártak vekkert javíttatni. Remélem, sokáig bírja még.
Ez az üzlet már fénykorában is eléggé kongott, mesterséges lélegeztetőn üzemelt. De azért sajnálom mégis.
Néhány ember, aki élvezi...
Esti Hírlap... két napig árultam az utcán anno, de rájöttem, hogy ezt a mesterséget nem nekem találták ki. Sőt! Senkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése