Izzás

Ősszel mindig elcsábulok és a képek feldolgozása során meghagyom a színeket. Őrültség lenne ezeket a színeket eltüntetni, megsemmisíteni! Tegnap nap közben ragyogó, tüzes fényáradat temette a nyarat, de este már szakadt az eső. Tudtam, hogy kora reggel érdemes lenne felkelni ködöket fotózni, de sajnos túl komolyan vettem a dolgot és az elhatározásból izgatott felkészülés lett, abból pedig heves nemalvás, majd reggel 9-kor félzombi, öntudatlan állapot egészen addig, amíg fel nem szállt az utolsó ködcseppecske is az égbe. Maradjunk tehát egyelőre a tiszta egeknél és a fátylas, opálos hangulatokat majd később hozzuk szóba. Talán korainak is tartottam még a szomorkás képeket. Amiket itt láthattok, egy mindössze egy órás rövid séta alatt készültek a Ménesi úton és a Budai Arborétumban. Semmi elmélyülés, csupán megörökítés. Jula lányom, Emmácska és Csilla velem volt. Emmácska mindig beszaladt a képbe, Jula ötven méterrel előttem sürgetett némán, de hatékonyan. Annyit azért megtettem, hogy feltekertem a híres Lantos féle effektszűrőt a 17-40-es obira és azzal bolondítottam kicsit a látványon.

Az összes fotó itt: https://plus.google.com/photos/109583635862546042356/albums/5934356285025550353

Az összes képet (ha van türelmetek) megnézhetitek a Picasa albumban itt: https://plus.google.com/photos/109583635862546042356/albums/5934356285025550353