Pestújhely

Az a gyanúm, hogy a széles tömegek számára újból érdektelen témával hozakodok elő, mivel a következő sorokban, képekben nosztalgiázni fogok. Ráadásul sorozatban, az a gyanúm. Többször elhatároztam már, hogy Pestújhelyet végigfotózom. Erre két okom van. Az egyik az, hogy kilenc éves koromig ott éltem, így a legfontosabb gyerekkori élmények (Mindszent mellett persze) ide kötnek. A másik ok pedig nem más, mint az, hogy Pestújhely valóban nagyon jó hely. Szinte vidék. Változó vidék ugyan, de azért az idő itt másképp telik, mint a feltúrt, állandóan irodaházakat növesztő belvárosban. A számomra oly titokzatos egykori orosz laktanya szinte érintetlen 1989 óta. Megér majd egy külön fotózást. A régi iskoláim, a terek mind megőrizték még azt a hangulatot, amit én negyven év távlatából őrzök. Kezdem néhány tipikus Pestújhelyi úti fotóval, hogy ráhangolódjatok.

Jellegzetes "vendéglátó egység". A fotózáshoz a vendégektől engedélyt kértem, amit készséggel megadtak. Lehet, hogy ide érdemes lenne betérni egy kis retro design begyűjtésére.

Kissé csapongó leszek, mert ebben a blog szerkesztőben a képek kezelése katasztrófálisan van megoldva.  Ez a gyönyörű épület a volt laktanya egyik fő épülete. Ez az orosz laktanya teljesen önellátó volt. Saját kórházzal, tiszti lakásokkal, mindennel. Helyük volt rá. Egy dolog marad számomra örök titok talán. Mitől árasztott elviselhetetlen bűzt, amit minden nap éreztem, amikor a mellette álló iskolába igyekeztem? Állatokat tartottak, az biztos, de azon túl még volt ott valami nyalánkság, az még biztosabb.

Ez volt az első iskolám, de ez csak jelzésszerű fotó, mert egyrészt senkit sem érdekel, másrészt ez az épületszárny akkor még nem létezett, amikor én ott boldogítottam a tanárokat.

Jellegzetes pestúlyhelyi miliő. Gyönyörű és békés.

A laktanyát körbevevő kerítés mindig féltett titkokat rejtő építménynek tűnt előttem és igazam is volt valószínűleg. A kerítésbe gyógyult fagörcs, a lazán leparkoló kispolszki ezer éve ott van...

Igen, a Lottózó, ahol apám minden héten próbálta a szerencsét jobb belátásra bírni 3 Ft 60 fillér fejében. Nem sok sikerrel...

 

 Lottózás után járt egy korsó sör, amit ebben a lebontás alatt álló kocsmában mértek.

 Ebben a házban nagyon jól érezném magam :)

 55

 A jobb létre szenderült szolgáltatóház. A kocsma persze tartja magát vitézül.

 A Gergő utca (ahol laktam) és a Pestújhelyi út sarka. Balra a sárga épület régen még csak egy szintes volt és fodrász működött ott. A jobbra látható ház a volt óvodám. Most múzeum.(http://www.rakospalotaimuzeum.hu/)

Gergő utca. Ez a volt szomszédunk háza. Gyönyörű, takaros kis lak. Vajon mi lehet azzal a kedves, okos lánnyal, akitől a diavetítőt kaptam? :) Ahol mi laktunk, ott most nem sok értelme volt fotózni, mert teljesen megváltozott, de néhány évvel ezelőtt még sikerült lefotóznom eredeti állapotában. Nektek úgy se érdekes :) Google térképen még látom azt a kb. 10 négyzetméteres melléképületet, ahol "laktunk".

 Ez a fa sem érdekes... Sokszor ennek a tövében üldögélve vártam késő éjjel hazaérkező szüleimet. Elég szar volt :)

Gergő utca.
Most csak ennyi. Egy következő sorozatban kicsit bővebben a környékről. Azt követően kertes fotók! Mesekertek!