André Kertész: Ablakperspektívák

Kedves barátaim. Most a nyughatatlan, idegbajos énemmel fogtok találkozni. Pályáztam a címben foglalt nemtudommire és a zsűri döntésébe nem tudok belenyugodni. A képeimet a pályázat oldaláról leszedtem és leszedtem az a többi 75 képet is, amit a témában felraktam. Ide most csak a pályázott képeket teszem fel. A képek után bemásolom a levelet, amit a Magyar Nemzeti Múzeum által delegált zsűrinek küldtem. Lehet, hogy holnap már megbánom, de az igazságérzetem azt diktálja, hogy ezt meg kellett tennem.

A pályázati kiírás itt: http://www.andrekertesz.hu/?page_id=383
A képek pedig itt: http://indafoto.hu/gyujtemenyek/andre_kertesz_ablakperspektiva

Nekem ez a képem nem felelt meg a kiírásnak, gondolkodom, hogy reagáltam volna, ha esetleg ez nyer? De gondoltam, hogy az ötből egy legyen ilyen. Ha a díjazottak között ilyen az arány, elfogadom. 

Tisztelt Zsűri!

Nagyon ritkán nevezek bármiféle versenyre, pályázatra. Ennek oka éppen az, ami most is történt. Talán azért küldtem most mégis képeket, mert életem első komoly megmutatkozása éppen a Nemzeti Múzeumban volt 1990 körül egy közös kiállításon. Nagyon büszke voltam akkor és rendkívül csalódott, sőt felháborodott vagyok most. Felháborodásom oka az első pillanatokban személyes jellegű volt, hiszen meggyőződésem, hogy az általam beküldött képek bármelyike méltó lett volna arra, hogy legalább különdíjas legyen, de ezt eldönteni természetesen nem az én jogom, dolgom. Ezt tehát félretettem. Ezután lassan rá kellett ébrednem, hogy az első három helyezett díjnyertes fotóinak semmi köze a pályázati kiíráshoz: “A te ablakodból milyen a világ?

Készíts fotókat saját szobádból, vagy mások szobáiból, ismert épületek, elhagyott gyárak, vagy akár járművek ablakából.”

Hiába tetszik nekem is az első két helyezett munkája, ha azt látom, hogy nem ablakból KIFELÉ, hanem ablakon BEFELÉ tekintő képek. Ez semmilyen esetben sem lehetne elhanyagolható szempont, de ha André Kertész ilyen témájú képeire hivatkozva hirdet meg valaki egy komolynak tűnő pályázatot, akkor némi következetesség és szigorúság elvárható lenne. És ha hozzáteszem azt, hogy mindezt a Magyar Nemzeti Múzeum nevében követi el egy szaktekintélyekből és egy elismert művészből álló zsűri, akkor egyenesen érthetetlen a döntés.
El tudok képzelni adott esetben gumiszabályt, de ebben az esetben inkább az az érzésem, hogy az értékelések során Önök bizonytalanok voltak, ami számomra szintén felfoghatatlan, ha belegondolok, hogy kikből állt a szakmai zsűri! Az sem körvonalazódik ki egyértelműen, hogy a díjazással mi volt a szándék? Szakmai, technikai továbblépés kezdő tehetségek számára, vagy olyan fotósok támogatása, akik már érettebb látásmóddal rendelkeznek, de munkájuk fontosnak tűnik? Én úgy látom, hogy vegyesen próbáltak döntésükkel támogatni mindkét táborból. Ennek nem sok értelmét látom, de csak annyiban szólhatok hozzá, hogy szintén a korrekt döntésképesség hiánya jut eszembe. Mindez úgy jut eszembe, hogy egy pillanatra sem feledem, hogy méltán tisztelettel övezett nevekről van szó.
Azt hiszem, nem csak a magam nevében, de szeretnék magyarázatot kapni a fenti kérdésekkel kapcsolatban, melyeket az egyszerűség kedvéért most pontokba foglalok:

1.: Mi az oka annak, hogy olyan képek nyerték el a fődíjakat, melyek sem a pályázati kiírás szabályainak, sem a pályázatban megfogalmazott koncepciónak nem felelnek meg?

2.: Milyen szempontok alapján zsűriztek ki olyan alkotásokat, melyek minden szempontból eleget tettek a kiírásnak technikai és művészi szempontból is?

3.: Miért nem két kategóriában lehetett pályázni, ha már az eredmény az lett, hogy sok értékes alkotást megelőzve kezdő fotósok gyengébb (és a kiírásnak szintén nem megfelelő) képei lettek különdíjasok?

A harmadik kérdéssel a zsűri döntésének megalázó voltát próbálom kiemelni.

Kérem a tisztel zsűritagokat, hogy fenti kérdéseimre megnyugtató választ adjanak.

Ezt a levelet a blogomon és a Facebookon teszem közzé egyelőre, de addig nem nyugszom, amíg elfogadható magyarázatot nem kapok én és még sok fotóstársam.

Tisztelettel: Lantos István