2009. október 23., péntek

Tekercselőműhely-látogatás

Mostanában minden napom furán alakul. A reggeli kávé símogatása után többnyire azonnal jön egy nagy maflás telefonon, vagy bárhogy. Aztán megint történik valami annak érdekében, hogy érdemesnek lássam az életet arra, hogy használjam. És így váltakozik egész nap. Ma (ill. tegnap) Piró lányom vigyázott Emma lányomra, így el tudtam menni végre fotózni egy Dob utcai tekercselőműhelybe, amiről Soós Sanyinak köszönhetően lett tudomásom. Közel a Kertész utcai egykori Képcsarnok dekoráció asztalosműhelyéhez, hol éveken át volt szerencsém... A környék elvileg sokat változott, de én azért olyannak látom még, mint régen. Önvédelemből, hogy ne érezzem az idő múlását. Most a digitgéppel készült  fotókat tudom felnyomni, de nálam volt a jó kis A1-es is jóféle filmmel töltve.
A tulajjal beszélgetve megtudtam, hogy ez a műhely kb. 1953 óta így néz ki. Lomtalanításból összeszedett fával tüzel télen, ami jó dolognak tűni egészen addig, amíg nem kell letüdőzni a festett fa égetésekor keletkezett mérgező bűzt. De neki megbocsájtható eme környezetszennyezés. Nem maradhatott ki persze a meztelennős naptár sem, de innen nincs értelme folytatni, hogy mit láttok a képeken, mert akkor minek raktam őket fel? Tetszett a jelenet (főleg utólag), hogy miközben fotóztam, betoppant három fémgyűjtő roma és megkérdezte, hogy nincs-e valami fémhulladék? Csak az volt, de ők azt a választ kapták persze, hogy nincs. Elhitték és odébbálltak.

Megjegyzés küldése