Eltévelyedett ifjúkoromban Mátyásfödnön, a Corvin Mátyás Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola tanulója voltam a teljesség igénye nélkül. A névadó "igazságos" Mátyáshoz méltatlan módon rúgtak onnan ki, bár felajánlották a folytatás lehetőségét, miután az igazgató szembesült azzal, hogy nevelőapám magasrangú rendőrtiszt. Nem éltünk a lehetőséggel, bár lehet, hogy jobb lett volna. Ezt már nem tudni. Azóta eltelt több, mint negyven év, de a környék hangulata, alapjellege mit sem változott. Illetve puccosabb lett, sok villaépületet felújítottak, ami számomra nem örömhír, de a benne lakóknak bizonyosan az. A sétán velem tartott kisunokám, aki még csak négy éves, de máris eljutott arra a következtetésre, hogy az új épületek, az új autók és általában az új tárgyak nem olyan érdekesek, mint a régiek, a használtak. Ebben maximálisan egyetértettünk és megpróbáltam a rövid séta alatt néhány olyan képet lőni, ami a régi idők hangulatát őrzi. Persze megint megígértem magamnak, hogy MOST MÁR VALÓBAN FELFEDEZEM a környéket fényképezőgéppel, mert sajnos középiskolás koromban még nem fotóztam, én kis buta.
