Bátorság kell ahhoz, hogy évek óta elhanyagolt blogomat mindjárt az újrakezdéskor féligsikerült képekkel terheljem meg. Ehhez a vakmerőséghez talán az a felismerés ad kezdőlökést, hogy a legtökéletesebbnek hitt pillanatokról derülhet ki, hogy csupán illúzió volt, optikai csalódás. A kedvező körülmények és a megfelelő időzítés kiválasztása pótolhatatlan természetes effekt. És még a BÁTORSÁG. Az alábbi két kerekesszékes fotón életem legszebb témái láthatók a lehető legrosszabbul megfotózva.
Mindkét képen elfuserálva tudtam csak elkapni a jelenetet, de hadd ne szabadkozzak. Ettől még számomra ez a két fotó a szeretet igazi megnyilvánulását jelképezi. ... Elgondolkodtató egyébként, hogy mi lehet az oka annak, hogy eddigi kerekesszékes fotóimba is beleszólt a "sors". Talán a pillanatok intimitása bátortalanít el fotózás közben. Túlságosan személyes, meghitt a pillanat, amit én kívülállóként nem élhetek meg még egy elkapott pillanat erejéig sem? Vagy pusztán az említett bátorság hiányzott mindig, hogy odamenjek, megkérjem őket, hogy fotózhassak? De hát a beállított, manipulált kép számomra teljesen elképzelhetetlen. Az én témámnak nem szabad tudomása legyen arról, hogy én egyáltalán létezem! Ez nálam a fotográfia kvantumfizikája: a megfigyelt téma attól függően kezd el viselkedni, hogy megfigyelik-e, vagy sem. A valóság sohasem tökéletes, legalábbis nem lehet az általában vett tökéletességet jelzőként használni rá. A valóság olyan, AMILYEN. Belóg egy oszlop, sötét van, semmi sem IDEÁLIS a pillanat rögzítéséhez. Talán ezért vannak a szabályok, vagy inkább tanácsok, hogy megpróbálhassuk kijátszani a zavaró tényezőket. Én már rég nem foglalkozom azzal, hogy megdöbbentő erejü képeket próbáljak készíteni.
Az utóbbi években elkezdtem képpárokban gondolkodni. Remélhetőleg nem az az ok, hogy egyetlen fotót kevésnek tartok ahhoz, hogy elmondja, amit akar. Inkább arról lehet szó, hogy számos fotóalbum szerkesztése során kialakult, hogy nagyon zavarónak tartom, ha egy oldalpáron a képek közt nincs összefüggés. Vagy legyen csak egyetlen kép, vagy kettő, ami rímel egymásra. Bogarászás közben leltem erre a két fotóra, amiken az élelem a központi téma, de nem azonnal észrevehetően.
Zárásképpen legfőképpen tenmagamnak ígéretet teszek, hogy visszaállítom eme kis blog régi "dicsőségét" és megpróbálom rendszeresen új tartalommal ellátni.
