2012. december 3., hétfő

Bérház szürkületben

A legutóbbi tetőn járás alkonyatig tartott, aminek köszönhetően készíthettem (habnak a tortán) néhány villanyfényes képet is. Kivételesen néhány képnél állványt is használtam, ami megkötéseket jelent ugyan, de vannak előnyei ugyebár a képminőséget illetően.







Egy-egy ilyen ház fotózásakor majdnem mindig kerülöm, hogy lakó legyen a képen. Egyrészt tolakodásnak tartanám, másrészt igyekszem úgy megmutatni a házakat, hogy emberek nélkül is érzékelhető legyen az, hogy itt ÉLNEK. Ezt persze mindannyian tudjuk, tehát nyilvánvalóan csak azt próbálhatom megmagyarázni ezzel, hogy idő és lehetőség híján nem tudok minden esetben kapcsolatot teremteni az ott élő emberekkel. Ez alól kivétel, amikor tetőkre is fel szeretnék jutni, mert azt ugye el kell intézni valahogy. Ebben a házban mindenki segítőkész volt, akivel találkoztam, hiszen nagyon elegük van már a lassan évtizedek óta tartó vég nélküli felújításból. Az az úriember, aki gyerekkora óta a házban lakik, megmutatott nekem valami váratlan csodát. A ház Szív utcai bejárata 1947 óta zárva van. Ezt a felszabadult teret tölti ő ki a maga különös, egyedi módján :) Mint örök barkácsoló, lim-lom mániás ezermester rendezkedett be az egyébként kihasználatlan helyen. Ide menekül a hétköznapok ostroma elől, itt őrzi múltjának emlékeit, fotóit. Mesélt nekem arról, hogy milyen volt a környék gyerekkorában. Mesélt arról, hogy focizott és ő maga is (mint mindannyian már akkor is) lelkes fotóamatőr volt. Elmesélte, hogy kipróbálta egyszer azt a trükköt, hogy lemezjátszóra tette a fotópapírt és leglassabb fordulatszámra állítva világította meg. Érdemes lesz vele még egy képriportot készíteni. Addig is előzetesnek itt van néhány fotó. A képeken látható tükröt a következő alkalommal ne keressétek, megvettem tőle.






Megjegyzés küldése