Oldalak

2012. február 19., vasárnap

A galambos bácsi

Nem szeretem a galambokat. Általában semmiért sem rajongok, amiből túl sok van. Erőszakos, kitaszító madárfajta, mely kiszorította még a verebeket is. Ha fejmagasságban elhúz egy a közelemben, borzongva húzom be a nyakamat, vagy bosszúsan legyezek. Ez az enyhe ellenszenv azonban nem gátol abban, hogy ne tekintsem hálás témának. És nem tekintem őrülteknek sem azokat az embereket, akik a galambokat etetik és így mindennapos kapcsolatot tartanak velük. Ezzel a bácsival az Újpesti rakparton találkoztam még tavaly nyár végén. Megkértem, hagy fotózzam le és ő készséggel megengedte. Rendezni viszont nem volt bátorságom, ezért az amúgy tökéletes, metsző fények kihasználatlanul törtek szét az aszfalton és a háttér is hagy maga után némi kívánnivalót. ... Le kéne szoknom arról, hogy saját fotóim tökéletlensége fölött dohogjak. Hát milyen vénember leszek így?



Nincsenek megjegyzések: