Oldalak

2011. december 31., szombat

A válasz


 Kedves Lantos István!
A beérkezett 2075 fotográfiából először is mindhárom zsűritag – egymástól függetlenül – kiválasztott kb. 60-80 képet, amely valamilyen szempontból érdekesnek, technikailag-gondolatailag egyedinek tűnt. Majd összevetettük a válogatásainkat, ebből jött ki a végeredmény.
A pályázati kiírás egyáltalán nem határozza meg, hogy honnan hová nézzen a fotós, az alkotó vagy a kép alanya. Nyilván Ön is látta a Magyar Nemzeti Múzeum  retrospektív André Kertész kiállításán a művész sokféle megközelítését a témához. ( Gondoljon csak a párizsi képek között található „bekukucskálós” nagyszerű felvételekre!)
A tükröződés pedig kimondottan fontos kompozíciós elem volt Kertész egész pályáján.
A válogatásunk – ennek megfelelően igen tág ( nem nevezném azért „gumiszabálynak”) értelmezést engedett a pályázóknak.
Mivel a jeligés pályázatnál jószerivel semmit nem tudunk az alkotókról, nem is értem a feltételezését, hogy „kezdő” fotósokat ösztönöztünk.
Három díj kiosztását tette lehetővé eredetileg a kiírás. Egész egyszerűen ennyire volt szponzori támogatás ill. anyagi lehetőségünk. A különdíjak úgy lettek, hogy mindkét zsűritársam fölajánlott
1-1-saját művét 1-1 fotográfus 1-1 felvételéért. Bruno Bourel a Fényrajzok c. fotóalbumát, Szarka Klára pedig a frissen megjelent, általa írt és szerkesztett Vadas Ernő albumot. Így tehát ez az Ő személyes különdíjuk, bár az odaítélésük módja semmiben sem különbözött a többi dijétól. Ezek esetében is csak a kvalitást értékeltük.
Még egyszer nyomatékosítom: 2075 fotográfia közül 3 (v.6) kiválasztása igen nehéz, és azt is elismerem, hogy akár még szubjektív is. Én is tudnék még legalább 10-15 képet említeni, amely jutalmat érdemelt volna. Ezért válogattunk ki 80 fotót, amelyet az André Kertész kiállítás finisszázsán folyamatosan vetítünk – ezzel is megtisztelve a pályázókat.
Szeretnék még egy gondolatot megosztani Önnel: a rendkívüli számú érdeklődő arra enged következtetni, hogy ez a fajta „játék” nem volt hiábavaló. Fotózni jó, az egyik legnagyobb magyar fotográfus inspirációjára a lencsén keresztül továbbjátszani pedig kimondottan élvezetes. Én ezt érzékeltem a beküldött pályaművek nagyrészében.
Örülök, hogy Ön is részt vett a pályázatunkon. (Különben a vonatablakos ki-benézős fekete-fehér képére határozottan emlékszem!)
Szép ünnepeket!
Üdvözlettel:
Kiscsatári Marianna
főmuzeológus
Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár

2011. december 30., péntek

Az Andrássy út és az Operaház

Tegnap érdekes napom volt. Két óra alvással reggel mennem kellett egy munkamegbeszélésre, ami valahol a IX. kerületben kezdődött, de az Operaház közelében fejeződött be. Még a WAMP-on megbeszéltem egy árus sorstársammal, hogy elmegyek az Opera közelében lévő lakásukba és megnézem, mit lehet onnan fotózni? És ez még nem minden, mert annak a háznak van teteje is, ahová szintén feljuthattam. A fények, az időszűke (elvégre kicsi Emma és nem sokkal nagyobb Csilla szülinapja volt tegnap!) miatt inkább vázlatokat tudtam fotózni, de ez ígéretes! Hamarosan visszamegyek és készítek izgalmasabb felhőkkel, fényekkel is képeket, mert az Andrássy út kirakatainak tükröződése délutáni fényekben erkélyről, háztetőről nem elhanyagolható téma, az Operáról nem beszélve. Jó lenne, ha épp lenne valami tüntetés is épp. Erre jó esély van :)











2011. december 23., péntek

André Kertész: Ablakperspektívák

Kedves barátaim. Most a nyughatatlan, idegbajos énemmel fogtok találkozni. Pályáztam a címben foglalt nemtudommire és a zsűri döntésébe nem tudok belenyugodni. A képeimet a pályázat oldaláról leszedtem és leszedtem az a többi 75 képet is, amit a témában felraktam. Ide most csak a pályázott képeket teszem fel. A képek után bemásolom a levelet, amit a Magyar Nemzeti Múzeum által delegált zsűrinek küldtem. Lehet, hogy holnap már megbánom, de az igazságérzetem azt diktálja, hogy ezt meg kellett tennem.

A pályázati kiírás itt: http://www.andrekertesz.hu/?page_id=383
A képek pedig itt: http://indafoto.hu/gyujtemenyek/andre_kertesz_ablakperspektiva



Nekem ez a képem nem felelt meg a kiírásnak, gondolkodom, hogy reagáltam volna, ha esetleg ez nyer? De gondoltam, hogy az ötből egy legyen ilyen. Ha a díjazottak között ilyen az arány, elfogadom. 



Tisztelt Zsűri!
Nagyon ritkán nevezek bármiféle versenyre, pályázatra. Ennek oka éppen az, ami most is történt. Talán azért küldtem most mégis képeket, mert életem első komoly megmutatkozása éppen a Nemzeti Múzeumban volt 1990 körül egy közös kiállításon. Nagyon büszke voltam akkor és rendkívül csalódott, sőt felháborodott vagyok most. Felháborodásom oka az első pillanatokban személyes jellegű volt, hiszen meggyőződésem, hogy az általam beküldött képek bármelyike méltó lett volna arra, hogy legalább különdíjas legyen, de ezt eldönteni természetesen nem az én jogom, dolgom. Ezt tehát félretettem. Ezután lassan rá kellett ébrednem, hogy az első három helyezett díjnyertes fotóinak semmi köze a pályázati kiíráshoz: “A te ablakodból milyen a világ?
Készíts fotókat saját szobádból, vagy mások szobáiból, ismert épületek, elhagyott gyárak, vagy akár járművek ablakából.”
Hiába tetszik nekem is az első két helyezett munkája, ha azt látom, hogy nem ablakból KIFELÉ, hanem ablakon BEFELÉ tekintő képek. Ez semmilyen esetben sem lehetne elhanyagolható szempont, de ha André Kertész ilyen témájú képeire hivatkozva hirdet meg valaki egy komolynak tűnő pályázatot, akkor némi következetesség és szigorúság elvárható lenne. És ha hozzáteszem azt, hogy mindezt a Magyar Nemzeti Múzeum nevében követi el egy szaktekintélyekből és egy elismert művészből álló zsűri, akkor egyenesen érthetetlen a döntés.
El tudok képzelni adott esetben gumiszabályt, de ebben az esetben inkább az az érzésem, hogy az értékelések során Önök bizonytalanok voltak, ami számomra szintén felfoghatatlan, ha belegondolok, hogy kikből állt a szakmai zsűri! Az sem körvonalazódik ki egyértelműen, hogy a díjazással mi volt a szándék? Szakmai, technikai továbblépés kezdő tehetségek számára, vagy olyan fotósok támogatása, akik már érettebb látásmóddal rendelkeznek, de munkájuk fontosnak tűnik? Én úgy látom, hogy vegyesen próbáltak döntésükkel támogatni mindkét táborból. Ennek nem sok értelmét látom, de csak annyiban szólhatok hozzá, hogy szintén a korrekt döntésképesség hiánya jut eszembe. Mindez úgy jut eszembe, hogy egy pillanatra sem feledem, hogy méltán tisztelettel övezett nevekről van szó.
Azt hiszem, nem csak a magam nevében, de szeretnék magyarázatot kapni a fenti kérdésekkel kapcsolatban, melyeket az egyszerűség kedvéért most pontokba foglalok:
1.: Mi az oka annak, hogy olyan képek nyerték el a fődíjakat, melyek sem a pályázati kiírás szabályainak, sem a pályázatban megfogalmazott koncepciónak nem felelnek meg?
2.: Milyen szempontok alapján zsűriztek ki olyan alkotásokat, melyek minden szempontból eleget tettek a kiírásnak technikai és művészi szempontból is?
3.: Miért nem két kategóriában lehetett pályázni, ha már az eredmény az lett, hogy sok értékes alkotást megelőzve kezdő fotósok gyengébb (és a kiírásnak szintén nem megfelelő) képei lettek különdíjasok?
A harmadik kérdéssel a zsűri döntésének megalázó voltát próbálom kiemelni.
Kérem a tisztel zsűritagokat, hogy fenti kérdéseimre megnyugtató választ adjanak.
Ezt a levelet a blogomon és a Facebookon teszem közzé egyelőre, de addig nem nyugszom, amíg elfogadható magyarázatot nem kapok én és még sok fotóstársam.
Tisztelettel: Lantos István


2011. december 9., péntek

Zsinagóga

Alkalmanként az a szerencse ér, hogy fotózhatom a Citikert egy-egy elkészült munkáját. Mind gyönyörű, ezúttal azonban a helyszín hozott lázba. Régóta szeretnék a Zsinagógáról olyan képeket készíteni, amik nem mindennaposak. Ennek a sorozatnak lehet első képe az alábbi.
Ezt egy Kazinczy utcai tetőkertből fotóztam. Van tehát olyan szerencsés, aki felébredvén ezen a teraszon ihatja meg az első kupica pálinkáját és innen indulhat maltert keverni valamelyik építkezésre. Lehet hát élni a város közepén is, ha egy ház rendesen van megépítve. Minden tetőt hasonló módon kéne kialakítani szerintem és sokkal jobban éreznék magukat az emberek ebben a városban. És én is rengeteg paparazzit készíthetnék tetőfotózások alkalmával :)

2011. november 14., hétfő

Őszi effekt

Vasárnap kicsit sétáltunk a Margitszigeten. Sajnos az utóbbi időben már ez is kirándulásnak számít a sok munka mellett. A tüzes őszi fények, miatt most meghagytam a színeket. Gondoltam, hogy már csak a fotósuli miatt is készítek egy sorozatot egy szűrővel, amit előszeretettel használtam a korai években. Ez nem más, mint egy UV szűrő, amit összefogdosok, összekenek ezzel-azzal a kellő hatás elérésének érdekében. Nagy előnye, hogy megismételhetetlen hatásokat lehet elérni így. Igazán tükörreflexes géppel lehet kihasználni ezt a trükköt, mert kis fényerejű kompaktgépeknél nem érvényesül ilyen szépen ez a gyönyörű fénytörési játék. Most pedig reménykedjünk, hogy kivételesen be lehet ágyazni a Picasa albumot: ... és nem... úgyhogy ömlesztve vagyok kénytelen :(