Oldalak

2010. október 11., hétfő

Szabadság híd





 
Ha tehetem, mindig gyalog, vagy bringával teszek meg egy-egy utat a városban. Szombaton a Bartók Béla útra kellett mennem, persze, hogy gyalog mentem át a hídon. Közben kattintgattam, készültem arra lélekben, hogy egyszer majd feljutok (fotózni, nem ugrani) a Szabadság híd tetejére. Révész Tamás ugyan már megtette, de hát jártam én már olyan tetőn is, ahol ő szintén fotózott a Szabadság téren (http://www.revesz.net/budapest3.html#).

Amikor átértem, elkövettem azt a hibát, amit egy fotós sose tegyen: elraktam a gépet a táskába. Éppen e művelet közben felpillantva vettem észre egy apukát, aki gördeszkával süvített el mellettem. Ebben semmi érdekes nem lenne, de hát nem véletlenül említettem apukát. Hasán egy három év körüli fiúcskát tartott a karjában és így gördeszkázott. Ez így már viszonylag ritka dolog. Lekéstem. A fotós szerencse azzal próbált kárpótolni, hogy később utamba kerített egy bácsit, aki úgy etette a galambokat, hogy megrágta a kenyeret és  azt kiköpte a madarak elé a járdára. Na jó, ez se rossz téma. De egyetlen képet tudtam csak csinálni, mert elfogyott épp a kenyér. Pedig erről inkább közeli lett volna jó. Vagy inkább semmilyen. Hozzá kell szoknotok, hogy ide selejt képeket is felrakok.
Ezt követően egy félresikerült és fölösleges fotózás után hazasiettem, de a hídon átkelésről nem mondtam le. Bosszús voltam, nem volt jó napom. 





Önmagam vigasztalására még készítettem néhány ellenfényes képet erről a gyönyörű hídról. És ki jön velem szembe? A gördeszkás apuka! Ezúttal időm is volt, reflexeim is voltak (több is :) és még az is megtörtént, hogy a gördeszkás apuka mellé besorolt egy görköris ikerpár. Kánaán! 
Egyre inkább vonzódom az ilyen csendes tartalmú képekhez. Irtózom például a rendkívüli események, vagy katasztrófák fotózásától. Nem mentem el Kolontárra fotózni és nem érdekelt az sem, hogy Ozzy a Váci utcában flangált. Kolontáron sok jó fotós járt és épp eleget megmutattak abból, amit egyébként valóban nem lehetett volna elképzelni. A sztárok meg hidegen hagynak, akár jó, amit csinálnak, akár nem. Addig jó, amíg maradhatok a hétköznapi témáknál.

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

A zindexen szoktak ilyen ízléstelenül nagylátószögmániás képek megjelenni.

Lantos p. István írta...

Igen, azt hiszem, azért gyártanak különféle objektíveket, hogy az ember azt használhassa, amilyet éppen akar. Egyébként az index fotósai elég gyakran nyernek rangos versenyeken, pályázatokon. De ha kritikád megfogalmazásának módját figyelmen kívül hagyom, akkor valóban érdemes a részleteket kiemelni alappal, vagy telével. De annek nem most volt itt az ideje.

Névtelen írta...

Ami az indexet illeti, nyilván minden cigánynak a maga lova felé hajlik a keze. Felőlem bármennyi pályázatot nyerhetnek, ha a vaktában-nagylátóval-mindenszögből elv alapján ontják a "kép szélén megnyúltfejű" riportfotókat.

A te képeid szerintem jobbak, annak ellenére, hogy nem hurcolnak az ország minden eseményére cégköltségen.

Lantos p. István írta...

Úgy látom, beszivárog hozzám is a politika, mint a vörösiszap. Szeretném, ha itt csak fotóról lenne szó mások minősítése nélkül. Annyi időt el tud vinni egy meddő bosszankodás. A politikai megoszlásnak már a nevében (jobb-bal) benne van a hibája is. Én szeretnék előre haladni.

Fhil írta...

Nagyon jók lettek az ellenfényesek, a nagylátószögesek és a görkorisok is. Milyen mákod volt, ahogy így együtt vannak! Bár nekem az alatta levő szólóban gördeszkázó apuka még jobban tetszik.

Lantos p. István írta...

Igen, a szóló az jobb valóban.

ajsa írta...

Ilyenkor beszédbe elegyedsz a fotó alanyokkal, vagy csak úgy lekapod őket?

Lantos p. István írta...

Az utcán ritkán, mert ott gyorsan zajlik minden. Ha házakba megyek fotózni, akkor viszont szinte mindig. Eleve meg kell kérnem valakit, hogy beengedjen, aztán a többi jön magától. Ha éppen beszédes kedvében van mindenki :)

ajsa írta...

Állítólag az emberek szeretik, ha fotózzák őket. A legtöbben. Én meg sajnos nyúl vagyok. :)

Lantos p. István írta...

Én úgy vettem észre, hogy legtöbben zavarban vannak, mint én is. Nem lehet normálisan viselkedni egy kamera előtt, csak gyakorlással.

Várday Béla írta...

Nagyon jó ez a sorozatod, le a kalappal.

flyhelgifly írta...

Kedves István!
Csak most fedeztem fel a blogodat, és nagyon örülök neki mert szeretem ezeket a képeket.
A gördeszkáról szeretnék írni, de ne vedd rossz néven, csak az új felfedezés miatt...
Szóval az nem is gördeszka hanem longboard, ami nagyon hasonlít hozzá, csak kicsit más a formája és hosszabb is. Nem rég fedeztem fel egy srácot - Juan Rayos - akinek ez a hobbija, amellett nagyon kreatív és gyönyörű képeket, videókat készít. Ajánlom figyelmedbe!