Itt az utolsó képen látható torony tetején idén nyáron már voltam egyszer. Remélem, még sikerül kijutnom. A padlásról egy 30-40 cm széles, 5-6 méter magas lajtorján kell felakrobatizálnia magát az embernek, hogy aztán fejbúbbal egy bádog csapóajtót felnyomva kijusson az enyhén kúposan kialakított tetőre. A csapóajtó úgy nyílik, hogy kikászálódva rögtön a hibátlan szépségű, ám annál labilisabb korlátnak préselődve tudjuk megtenni életünk talán utolsó lépéseit. De megéri, ha megéred!
Oldalak
2009. szeptember 11., péntek
Már megint a tetők
Többen megállapították már rólam, hogy egyik legnagyobb gyengeségem, hogy úgy uszkve húsz centivel a föld felett járok. Lehet benne valami, mert betegesen a tetőkre vágyom fotózni! Tegnap próbáltam megtalálni néhány tetős fotómat, hogy a WAMP-ra (először fogok most árulni ott vasárnap) tudjak vinni ezekből vászonnyomatokat. Persze nem találtam semmit, mert épp a közelmúltban rendet raktam a winyómon. Bár ne tettem volna. Most már persze egészen mást keresve megtaláltam egy anyagot, amit a Budapest Bank Budapestért pályázatára adtam be. Sajnos nem volt pénzük támogatni engem. Köcsögök. Felteszem ide őket, elnézést, ha némelyik már lett volna a blogomon.
Itt az utolsó képen látható torony tetején idén nyáron már voltam egyszer. Remélem, még sikerül kijutnom. A padlásról egy 30-40 cm széles, 5-6 méter magas lajtorján kell felakrobatizálnia magát az embernek, hogy aztán fejbúbbal egy bádog csapóajtót felnyomva kijusson az enyhén kúposan kialakított tetőre. A csapóajtó úgy nyílik, hogy kikászálódva rögtön a hibátlan szépségű, ám annál labilisabb korlátnak préselődve tudjuk megtenni életünk talán utolsó lépéseit. De megéri, ha megéred!
Itt az utolsó képen látható torony tetején idén nyáron már voltam egyszer. Remélem, még sikerül kijutnom. A padlásról egy 30-40 cm széles, 5-6 méter magas lajtorján kell felakrobatizálnia magát az embernek, hogy aztán fejbúbbal egy bádog csapóajtót felnyomva kijusson az enyhén kúposan kialakított tetőre. A csapóajtó úgy nyílik, hogy kikászálódva rögtön a hibátlan szépségű, ám annál labilisabb korlátnak préselődve tudjuk megtenni életünk talán utolsó lépéseit. De megéri, ha megéred!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Nagyon jók a képek mint mindig...:) Véletlenül te nem tanítasz fotózni? (Vagy néha direkt) Mert a közel jövőben(egy-két éven belül:) nagyon szeretnék megtanulni és ha minden úgy alakul a közeljövőben lesz is keret hogy eszközt szerezzek hozzá... Meg esetleg tudsz valami magyarnyelvű oldalt ajánlani ami a totál hülyéknek a totál alapokat írja le a gépekkel kapcsolatban, meg a mit érdemes tudni egy műveletlennek stb...
Köszi Azsa! Felelőtlenség lenne ígérnem, hogy rendszeresen "tanítani" tudnálak. Volt már eset, hogy tanítottam alapokat, technikákat PS-t, de nagyon kevés időm van. Ha tudunk egyeztetni, gyere el velem néhány helyre fotózni és közben mondom, ami a csövön kifér :)Gépekkel kapcsolatban én a Fotozz.hu oldalt bátran ajánlom, elég korrekt tesztek vannak ott.
Megjegyzés küldése