2016. július 7., csütörtök

Naplementék

A naplementék fotózása számomra olyan, mint a csokievés. Nem biztos, hogy jót tesz, de képtelen vagyok ellenállni. Még azt is megengedem magamnak, hogy színes legyen a kép! Legalábbis a legtöbb esetben. Persze gyakrabban történik meg, hogy felnézek az égre és csak legyintek, hogy hát oké, de mire felkapom a cuccot és elrohanok valahová, ahonnan érdemes naplementét fotózni, addigra már fel is szívódtak a színek, formák. Tehát meglepő módon ez is olyan téma, ahol OTT KELL LENNI! Ez nem mindig sikerül. Eddigi lakhelyeim közül volt már néhány kivételes panorámával rendelkező lakás. Ennyi előnye van az albérletezésnek, ha az ember nem egy belvárosi szuterénben köt ki véletlenül. Valahogy minden lakásnak megvolt eddig a saját naplementéje (vagy napkeltéje). Gyerekkoromban sokáig Újpalotán laktunk és a szobám az első két évben keletre nézett. A ház később sem fordult semerre, csupán én kaptam meg egy másik (immár a nyugati fekvésű) szobát. Ekkor még nem fotóztam, de a napkelték, naplementék hangulata megmaradt. De talán mindenki jobban jár, ha olyan naplementékre térek át, amiket le is fotóztam.

Ezt az Astoriánál fotóztam. Sok kell ahhoz nekem, hogy bringával megálljak :)

A Ménesi úti albérletünk konyhaablakából

A Móricz Zsigmond körtéren álcázza magát egy virágárus néni. Eléggé elszomorító egyébként, hogy ma már ennyire fél mindenki a fényképezőgéptől

Szintén a Móricz

Autó ablakából

Valamikor nem is rég a Pozsonyi úti csodalakás erkélyéről hasonlókat láthattam... de jó is volt...

A Hollán Ernő utcai albérlet erkélyéről is csodákat láthattam

Hollán Ernő konyhaablakból

Hollán erkély
Természetesen a kedvencemet nem találom, ahol esőcseppes erkélyajtó előtt áll Emmácska naplementében, fején koronával :) Majd megkeresem valahogy. Legyen az majd a ráadás.