Oldalak

2016. június 2., csütörtök

Néhány gondolat még a CAPA NAGYDÍJ és a blogom kapcsán

Ezt megelőző bejegyzésemben élesen kirohantam az idei Capa-nagydíj befutó alkotásin. Ezzel korántsem voltam egyedül. Tulajdonképpen elmondhatom, hogy néhány régi-régi koncertfellépésemtől eltekintve soha nem érezhettem magam ilyen népes társaságban. A blogbejegyzést eddig több mint 3000-en olvasták, ami egy ilyen blog esetén hatalmas látogatottságot jelent. Zavarban is voltam, nem is örültem annyira, bár izgalmas kaland volt. Az első két napon a Google kereső rögtön a második helyen az én blogbejegyzésemet dobta ki a "CAPA NAGYDÍJ" kifejezésre keresve. Erre egy darabig még büszke is voltam, de aztán hamar méltatlannak találtam azt, hogy ha valaki rákeres egy ilyen egyébként rendkívül nemes és fontos eseményre, akkor fő helyen az én ünneprontó fröcsögésemet olvashatja.
Mára aztán valami különös oknál fogva "helyemre kerültem". Az előző napok átlag 1500-as látogatottsága hirtelen 100 körülire csappant és a Google keresőben az eredmény érdekes módon egyik pillanatról a másikra 0, azaz NULLA találat. Csak akkor látszik nyoma a bejegyzésnek, ha a keresőszavakhoz a "denhoda" is oda van biggyesztve, amit azért egy érdeklődő sem fog megtenni magától, az biztos.
Nem értek a web rejtelmeihez, nem tudom, hogyan működik egy-egy "sértő" bejegyzés letiltása, vagy legalábbis elfojtása, de majdnem biztos vagyok abban, hogy ekkora esése a látogatottságnak nem történhet meg spontán. Hozzáteszem rögvest, hogy nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek és nem is nagyon bánom, hogy az esemény kapcsán inkább a száraz tények találhatók. Igaz, azok százszámra. Van ugyan néhol utalás a botrányra, de halovány és visszafogott.
Akárhogy is van, akármi is az ok, én egy gondolatot még hozzátennék a történtekhez: Valójában ünneprontó a Capa-nagydíj körüli csinnadrattában nem én vagyok, voltam, hanem az a zsűri, amelyik úgy döntött, ahogy. Azt sem tartom korrektnek, hogy a díjátadón angolul hangzott csupán el az indoklás és tudtommal angolul is közhelyek hangzottal el mindössze.

Ennyit hát utoljára erről a témáról. Legközelebb valóban a fotográfiáról fog szólni a bejegyzésem.