2014. december 28., vasárnap

XII. hó, első hó

Ritkán teszek közzé új bejegyzést. Mostanában nem szívesen írok a képeim mellé. Valahogy minden szót fölöslegesnek érzek, holott ez lehet csupán lustaság, vagy egyfajta félelem a szavaktól, amik félreérthetőek, vagy nem pontosak, vagy öncélúak. A tegnapi hóesés mellé viszont mindenképpen írnom kell kicsit. Nem sokat, csak annyit, hogy valahogy az idei karácsonyom lett az egyik legmeghittebb, legszebb, pedig ugyanazzal a stresszel, pénztelenséggel kezdődött minden mint eddig szinte minden évben. És mégis attól, hogy Piró hazajött pár napra Berlinből, hogy végül szerényen, de nem szűkölködve ünnepelni tududnk, szóval mindettől szétrebben minden kis mumus, ami azzal riogatott, hogy ez az ünnep a reménytelenség jegyében zajlik. És mindez nem sokon múlott. Azon is, hogy ajándéknak tudjam tekinteni, hogy kicsit megkésve ugyan, de hó is esett, kicsit megkésve (de még épp idejében) egy kis munka is akadt, hogy legyenek itthon finomságok és vendégül tudjam látni Pirót. Ennyin múlik minden és nagyon tudok örülni annak is, hogy nem vágyom semmi elérhetetlen, céltalan, vagy extra dolog után, amiről sokan azt gondolják, hogy a boldogság forrása.










2014. augusztus 1., péntek

Pilismarót – hajótemető

Számos blogbejegyzés született már a pilismaróti hajótemetőről. Ha rákerestek, rengeteg baromságot, legendát olvashattok, amit félinformációkból tákoltak össze teljesen felületes emberkék. Nos, mivel én magam is csak a látvány, az élmény miatt kerestem fel Olivér barátommal ezt a helyet, nem szaporítom a téves információk garmadáját. Engem csak a képi dokumentáció érdekel, semmi más. Meg a benyomások. Nem olvastam sehol pl. azokról a hihetetlenül kísérteties hangokról, amiket ezek a lassan haldokló roncsok a Duna lágy ringatózásának hatására kiadnak magukból. Mint egy Rejtő regényben a kísértethajók. Mindenképpen alakosabb fotózást érdemel a téma, mostanában intézem is az engedélyt, hogy felmehessünk a hajókra. Az lesz az IGAZI, ez a bevezető. De jó is lenne, ha addigra lenne még néhány nélkülözhetetlen objektívem az amúgy kifogástalan kis Fujifilm gépemhez! Addig, amíg a sors ezt megadja, nézegessétek az ízelítőt.


































2014. július 28., hétfő

Lomizók

A lomtalanítások hangulata és menete semmit sem változott az idevonatkozó rendeletek megváltoztaása óta és ez így van rendjén, mégha kisebb bosszúságot is okoz egy rövid napra a környéken lakóknak. Ez egy életforma, némelyknek szenvedély, megélhetés. Mint fotótéma, engem érdekes módon nem vonz annyira, mert túl tolakodónak kéne lennem ahhoz, hogy egy igazán jó sorozatot készítsek ebben a témában. Tolakodó még talán tudnék lenni az ügy érdekében, de lusta vagyok hozzá :) Ha utamba akad egy lomtalanítás, lövök pár képet és megyek tovább. Itt van pár jelenet, amit azért ezzel a kényelmes hozzáállással sem tudtam szó, illetve kép nélkül hagyni.
Bartók Béla út

Egy balerina emléke

Pihi

Buli van!