2012. november 6., kedd

Végre egy kis köd!

Horváth Ernő fotós barátom mondta volt egyszer, hogy ősszel és télen kell sietni a fotózással, mert aztán jön a nyár és nem lehet fotózni SEMMIT. És ebben sok igazság van. A hosszú őszi árnyékok, a téli derengés és a mindkét évszakra jellemző párás, ködös idő sokkal izgalmasabb és változatosabb fényeket ad, mint az UV-dús nyári, vagy akár a (már amúgy is kihalóban lévő évszak) tavaszi fények. Persze ezt sem kell elhinni, de nem is árt keresni a nem szokványos fényeket. Éppen ezért szaladtam le a Margit hídhoz a minap, amikor sűrűsödni kezdett a köd. Természetesen az IGAZI köd akkor kezdődött, amikor én már hazaértem, de a hídon követni kezdett négy gyanús figura és rajtuk kívül mást nem is láttam egész végig, míg nyújtott léptekkel, kabátom alá rejtett géppel átügettem a hídon. Nem is mertem megállni hosszasan fotózni, de előtte azért már készült annyi fotó, amennyiért érdemes volt lemenni. 

Most, hogy ezt elmeséltem, belegondoltam, hogy rengeteg témát kihagyok puszta gyávaságból, lustaságból. Nagy hiba, soha ne kövessétek el! Mintegy hiábavaló kárpótlásként, most nagyon sok képet teszek fel, holott ezt biztos megbánom később. Így viszont ti is sétáltok egy kicsit legalább. A képek zöme egyébként általában 1/4-1/2 másodperces expoval készült kézből, ezért ha valaki nagyon bele akar kötni az élességbe, meg tudja tenni, csak nincs értelme. 

























Megjegyzés küldése