Egy már nem ismeretlen ház

Megoldódott a rejtély. Valóban a Kodály körönd!

Egy ismeretlen ház

Szarvas hiba, ha az ember megfeledkezik egy negatívról. Kivételesen bánom, hogy nem digitális géppel fotóztam le ezt a felújítás alatt álló épületet, mert akkor nem antikolta volna az idő. Legalább három éves negatív, ahogy a többi kockán található Emmácska kinézete alapján meg tudom ítélni. A negatív fátyolos és beszűrődő tónusok is láthatók rajta. Ami a legnagyobb baj azonban, az az, hogy fogalmam sincs már, hogy hol készült a sorozat? Csak lábujjhegyen merem gyanítani, hogy Kodály körönd. Amint időm engedi, meglátogatom azt az épületet, amire gyanakszom. A képek alapján biztos voltam benne, hogy hamarosan újból fotózom ezt a gyönyörűséget, hát biztos, hogy nem így történt. Hogy bosszúságom menyire jogos, döntsétek el ti. Szerintem megérdemelt volna egy komolyabb fotózást.

Összes képhez kattints a fotóra. A Picasa egyszer még kihozza belőlem az állatot egyébként :)

Yashica Mat 124G teszt

Hosszú-hosszú ideje vártam egy ilyen, vagy hasonló gépre! Egészen más világ, mint a kisfilm. Nagyon ritkán dolgoztam középformátumú gépre, mivel fontos számomra a mozgékonyság, a gyors reakció. Illetve az ember egy ilyen géppel a kezében rájön, hogy nem is annyira fontos. Az első tesztképeket óvatosan olcsó Foma filmre fotóztam. Katasztrófa az a film, vagy én felejtettem el filmet hívni! Foltos, egyenetlen az emulzió, ellenségemnek sem kívánom... de, annak mégis.

Tesztet írtam, de ne várjatok tőlem műszaki paramétereket, szakmai véleményt. Az objektív teljesítményével tiztában voltam, mert még a 90-es években egy lemezborítót ilyen géppel fotóztam. Borotvaéles, kellemes mélységélesség és látószög. A zár szépen kattan, nincs szétnyúzva a gép.
Azt gondolom, hogy egy kétaknás középformátumú gép használata igencsak megtanítja az embert a témára koncentrálni. Hát még, ha hozzávesszük, hogy a tüköraknában oldalcserélt képet látunk, amitől az ember kicsit úgy érzi, mintha meghibbant volna. Legyen mondjuk két tekercs filmünk, az is csak 24 kocka, 24 lehetőség. Fix gyújtótávolságú objektív, semmi extra látószög semerre sem! Megannyi akadálynak tűnő tényező. Holott éppen ezek a korlátok engedik végre a fotóst a lényegre koncentrálni. Ha szeretsz fotózni, ne hagyj ki egy ilyen eszközt, meg fog változtatni és jó irányba.

Végre egy kis köd!

Horváth Ernő fotós barátom mondta volt egyszer, hogy ősszel és télen kell sietni a fotózással, mert aztán jön a nyár és nem lehet fotózni SEMMIT. És ebben sok igazság van. A hosszú őszi árnyékok, a téli derengés és a mindkét évszakra jellemző párás, ködös idő sokkal izgalmasabb és változatosabb fényeket ad, mint az UV-dús nyári, vagy akár a (már amúgy is kihalóban lévő évszak) tavaszi fények. Persze ezt sem kell elhinni, de nem is árt keresni a nem szokványos fényeket. Éppen ezért szaladtam le a Margit hídhoz a minap, amikor sűrűsödni kezdett a köd. Természetesen az IGAZI köd akkor kezdődött, amikor én már hazaértem, de a hídon követni kezdett négy gyanús figura és rajtuk kívül mást nem is láttam egész végig, míg nyújtott léptekkel, kabátom alá rejtett géppel átügettem a hídon. Nem is mertem megállni hosszasan fotózni, de előtte azért már készült annyi fotó, amennyiért érdemes volt lemenni. 

Most, hogy ezt elmeséltem, belegondoltam, hogy rengeteg témát kihagyok puszta gyávaságból, lustaságból. Nagy hiba, soha ne kövessétek el! Mintegy hiábavaló kárpótlásként, most nagyon sok képet teszek fel, holott ezt biztos megbánom később. Így viszont ti is sétáltok egy kicsit legalább. A képek zöme egyébként általában 1/4-1/2 másodperces expoval készült kézből, ezért ha valaki nagyon bele akar kötni az élességbe, meg tudja tenni, csak nincs értelme.