Ártér ismét

Két éve kimerítően írtam arról, hogy mit jelent nekem Mindszent, az ártéri erdő és a Tisza. Mostani látogatásomkor örömmel fedeztem fel, hogy a legutóbb már csak emlékekben élő ösvény (amin nagymamám járt ki a kis földjére kapálni, gondozni a termést) ismét él. Nemhogy él, hanem kiszélesedett két keréknyomnyira! Ez lehetne rossz jel is, de a jelekből ítélve lovaskocsival járnak rajta és nem terepjáróval.
A képek válogatása közben rá kellett döbbennem, hogy egész bizonyosan befolyásolja mostani látásmódomat ez az átláthatatlan, bonyolult szerkezetű, gyönyörűen rendetlen táj. Ezt keresem a városban és általában mindenben, ami az objektívem elé kerül. Ha majd azt látjátok, hogy áttekinthető, nyugodt kompozíciókat fotózok, az azt jelenti, hogy megváltoztam. Ezek a képek nagy méretben lettek feltöltve, de vízjelesen. Saját célra kinyomtathatóak, más felhasználásra csak az engedélyemmel.