Oldalak

2012. szeptember 17., hétfő

Ártér ismét

Két éve kimerítően írtam arról, hogy mit jelent nekem Mindszent, az ártéri erdő és a Tisza. Mostani látogatásomkor örömmel fedeztem fel, hogy a legutóbb már csak emlékekben élő ösvény (amin nagymamám járt ki a kis földjére kapálni, gondozni a termést) ismét él. Nemhogy él, hanem kiszélesedett két keréknyomnyira! Ez lehetne rossz jel is, de a jelekből ítélve lovaskocsival járnak rajta és nem terepjáróval.
A képek válogatása közben rá kellett döbbennem, hogy egész bizonyosan befolyásolja mostani látásmódomat ez az átláthatatlan, bonyolult szerkezetű, gyönyörűen rendetlen táj. Ezt keresem a városban és általában mindenben, ami az objektívem elé kerül. Ha majd azt látjátok, hogy áttekinthető, nyugodt kompozíciókat fotózok, az azt jelenti, hogy megváltoztam. Ezek a képek nagy méretben lettek feltöltve, de vízjelesen. Saját célra kinyomtathatóak, más felhasználásra csak az engedélyemmel.





















2012. szeptember 4., kedd

Gumiház

Ismét bebizonyosodott, hogy Mindszent csuda egy városka. Idei nyaralásom során apám figyelmembe ajánlott egy szobrászt, akinek a házát feltétlenül meg kell néznem. "Jó..." gondoltam magamban. És aztán Emmácskával éppen arra vitt az utunk, mivel Annus Gábor műhelye, kiállítása éppen a télen-nyáron csobogó csodakút mellett áll. Régen közért volt, most az alább látható galéria mutatja be, hogy mi is lett belőle? Kiegészíti az eredeti épületet egy gumiabroncsokból álló házikó, ahol az alkotó gondnoki minőségben teszi a dolgát, amikor éppen van alapanyag hozzá. Többnyire van, hisz mindig kap egy kis építkezésből kimaradt ezt-azt. Ez az építmény egy régi víztározó fölé épült.
Nagy hatással volt rám a látogatás, mert kedvelem a csudabogár emberkéket. Szerintem ők teszik színessé, érdekessé az életünket. Jöjjenek a képek, melyek között néhány újságcikket is találtok, ha bővebb infó kellene. Ezúttal színes, teljesen manipulálatlan képeket láthattok, mert ez adja vissza leghűbben a hangulatot.




 Már a kerítés döbbenetet keltő :)












 A kert telis-tele szobrokkal.





 Igen, a szemüveg becsillog :)

 A fürdőszobán még kicsit turbózni kell.

 Emmának nagyon tetszett az opálos vízű akvárium.







 Annus Gábor vizet ad Emmácskának, aki befogja ugyan az orrát a pikánsan kénes szagú ártézi kútnál, de ő is tanúsíthatja, hogy finomabb és tisztább ivóvíz kevés helyen lelhető!

Remélem, nem volt unalmas a képriport.