2012. március 19., hétfő

Kenyér

Vannak karakterek, akik nekem oly ismerősnek tűnnek, holott feltehetőleg sosem találkoztam velük. Vannak pillanatok és képek, amiket ezerszer átéltem és láttam már és mégis hirtelen úgy hasítanak belém, mintha még sosem lett volna részem ilyesmiben, mint pl. ez a jelenet. Séta közben egyéb képeimet nézegetve a gépben kaptam fel a fejemet, de nem álltam meg. Hirtelen elhatároztam, leszek oly indiszkrét és fotózok. A képen látható úriember önmagában is feltűnt volna. Szimpatikus, jó a kalapja stb. De a kenyér a kezében hosszú történetet indít el bennem. Egyfajta nyomozói ösztön kerekedik felül a fotósban ilyenkor. Családos ember, mert ha egyedül élne, nem venne ekkora kenyeret. Valószínűleg a felesége kérhette meg, hogy vegyen kenyeret, mert kiderült, hogy ő elfelejtett erről gondoskodni. Látszik, hogy nem éppen vásárolni készült aktatáskával, felöltővel a karján. A Parlament közelében dolgozhat, lehet, hogy képviselő? Mindegy. Vége a munkaidőnek és ő hamarosan hazaér. És kezdődik egy újabb történet.
Megjegyzés küldése