Oldalak

2012. december 11., kedd

Egy galambősz galambász

Most, hogy a régi OPEMUS újból felkerült a mosógép tetejére és éjszakáimat vörös fényben töltöm, meglepő képeket találok. Erre a galambokat etető hajléktalanra pontosan emlékszem. Olyan, mintha múlt héten fotóztam volna. Viszont érthetetlen módon ezt a képet én még sosem nagyítottam ki, csak tegnap éjjel először. Az itt láthatónál sokkal kontrasztosabbra, sötétebbre. Még eldöntöm, hogy egészen nagyban melyik megoldást választom. ... Van ennél nagyobb dilemma is azért. Egyszerűen nem ugrik be, hogy hol készült a kép? Azt hittem, hogy a Klauzál, vagy a Hunyadi téren, de szerintem nem. Szégyen ide, vagy oda, segítsetek már, hogy hol lehet ez?



2012. december 6., csütörtök

Gazdagon kavarog

Megérkezett a tél és szerencsémre éppen a Vajdahunyad várában kellett gyerekrajzokat repróznom. Adventi vásár van egyébként ott, amit ajánlok figyelmetekbe, mert szerintem sokkal hangulatosabb, mint a Vörösmarty tér, bár még nincs annyi árus. Nos tehát a kb. negyed órán át tartó havazást éppen meg tudtam örökíteni. Sok kép készült, de most csak két képpárt teszek fel a szűkszavúság kedvéért. Ezeken a képeken érvényesül leginkább a látvány, mivel a hópelyheket reflektorok világították alulról.




2012. december 3., hétfő

Bérház szürkületben

A legutóbbi tetőn járás alkonyatig tartott, aminek köszönhetően készíthettem (habnak a tortán) néhány villanyfényes képet is. Kivételesen néhány képnél állványt is használtam, ami megkötéseket jelent ugyan, de vannak előnyei ugyebár a képminőséget illetően.







Egy-egy ilyen ház fotózásakor majdnem mindig kerülöm, hogy lakó legyen a képen. Egyrészt tolakodásnak tartanám, másrészt igyekszem úgy megmutatni a házakat, hogy emberek nélkül is érzékelhető legyen az, hogy itt ÉLNEK. Ezt persze mindannyian tudjuk, tehát nyilvánvalóan csak azt próbálhatom megmagyarázni ezzel, hogy idő és lehetőség híján nem tudok minden esetben kapcsolatot teremteni az ott élő emberekkel. Ez alól kivétel, amikor tetőkre is fel szeretnék jutni, mert azt ugye el kell intézni valahogy. Ebben a házban mindenki segítőkész volt, akivel találkoztam, hiszen nagyon elegük van már a lassan évtizedek óta tartó vég nélküli felújításból. Az az úriember, aki gyerekkora óta a házban lakik, megmutatott nekem valami váratlan csodát. A ház Szív utcai bejárata 1947 óta zárva van. Ezt a felszabadult teret tölti ő ki a maga különös, egyedi módján :) Mint örök barkácsoló, lim-lom mániás ezermester rendezkedett be az egyébként kihasználatlan helyen. Ide menekül a hétköznapok ostroma elől, itt őrzi múltjának emlékeit, fotóit. Mesélt nekem arról, hogy milyen volt a környék gyerekkorában. Mesélt arról, hogy focizott és ő maga is (mint mindannyian már akkor is) lelkes fotóamatőr volt. Elmesélte, hogy kipróbálta egyszer azt a trükköt, hogy lemezjátszóra tette a fotópapírt és leglassabb fordulatszámra állítva világította meg. Érdemes lesz vele még egy képriportot készíteni. Addig is előzetesnek itt van néhány fotó. A képeken látható tükröt a következő alkalommal ne keressétek, megvettem tőle.






2012. december 1., szombat

Andrássy út 83-85

Újabb tető. Amikor 2006-ban (vagy 7-ben?) a Kodály házat fotóztam, reménytelennek tűnt, hogy feljussak ennek a háznak a tetejére. Ez a reménytelenség a közelmúltban köddé foszlott, feloldódott, mintha sosem lett volna. Ehhez persze több tényezőnek is össze kellett állnia. A legfontosabb talán, hogy most a kéményeket újítják fel, így volt kihez fordulnom engedélyért. És tulajdonképpen el is érkeztem arra a pontra, ahonnan kezdve képeket kell mutatnom, nem pedig szövegelnem. Csak ízelítőt tudok feltölteni, mert rengeteg kép készült. Nem is akarnám ellőni állandóan itt az új fotóimat, legyen meglepetés majd januárban, a MASOLIT-ban nyíló kis kiállításomon.










A színes képek tegnap előtt készültek. Szerettem volna estig fent maradni a tetőn, hogy lámpafényes képek is készüljenek, de a munkások sötétedésig dolgoznak és zárják a feljáratot. Ha ott tudtam volna maradni, jó esélyem lett volna elkapni a fél hat körül elhúzó tűzgömböt. Azt hiszem, igazi szenzáció lett volna, amiről éppen csak lemaradtam.